Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

resztbe volt a jószág, akárki jöhetett kalászt szedni". Az uradalom aratői vagy a majorbeli istállókban aludtak, vagy gabonakévékből ideiglenesen összerakott gunyhókban a tarlón, Ez utóbbit reggel szétszedték és keresztbe rakták. Előfordult, hogy mikor a gazda a munkát ellenőrizendő kiment közéjük, búzából font kötéllel körül kötötték, akkor ki kellett váltam magát, egy-két liter bor árával. 2. Hordás A learatott, keresztbe rakott gabonát szekérrel szállítják a szemnyerés színhelyére. Aratás után azonnal kezdik ezt a munkát, van aki már közben is hord. Erre a célra megnagyobbítják a kocsit, kicserélik a nyújtót, az oldalakat és az aldeszkákat, ezenkívül nyársakat, nyomórudakat, kötelet, kötőláncot és ponyvát raknak fel. A két világháború közötti időtől kezdve területünk egynéhány falujában (Kisújfalun, Muzslán) vendégrudakat és keresztfákat is alkalmaztak a rakodóterület megnagyobbítására. A nyárssal felszerelt szekeret nyomórúddal szorították le, a vendégrudakkal ellátottat pedig csávás kötéllel. Az átalakítás úgy történt, hogy a fent említett alkatrészek rövidebb változatait kicserélték, a csatlakozóelemek helyükön maradtak. A járulékos elemek pedig kender, vagy szalmakötéllel nyertek rögzítést, kivéve a nyársat, amelynek ki volt fúrva a helye a szekér oldalán. A ponyvát a négy lőcsfejhez kötötték, így csaknem minden szem jószág hazakerült. A szekér megrakásához két ember kell, az egyik adogatja a kévét, a másik rakja a szekeret. Ha egyforma erőben levő emberek voltak, akkor felváltva adogatták, de ha valaki fiával vagy a feleségével, esetleg öregapjával ment, akkor a rakást mindig a gyengébbek végezték, aki erősebb volt, az adogatott. Az igaerő ökrökből vagy lovakból, a későbbi időkben tehenekből állt. Rakodás előtt a kereszt mellett utat vágtak, háromszor-négyszer végigmentek a szekérrel, hogy ne süppedjen be annyira a kerék, mert úgy az indítás nagyon nehéz lett volna. A kocsi rakását elől kezdték, letettek két kévét az aldeszkára, tussával — tövénél — előre, arra szemberaktak kettőt úgy, hogy a (kalászok egymásra feküdtek. Akkor hátramentek, s hátúi ugyanúgy kifelé kezdték rakni, laposan rakták vele szembe a rákerülő két kévét. Majd a közepére tettek négy kévét, az előbbiekkel azonos módon. Utána a (közök kerültek kitöltésre, a két kéve, illetve a szekéroldal és a kéve közötti mélyedésekbe raktak egy-egy kévét. Ha így megtelt a szekér, kezdték rakni az alapját. Először behúztak egy kévét az első nyárs valamelyikébe, mellé raktak kettőt, hármat lapjára — ahogy a keresztben meglapult — utána átmentek a másik oldalra és ugyanúgy jártak el. Akkor bevőgyelték a közét a nyárson levő mellé, mintegy arasznyival előbbre két kévét tettek, tussal előre, kettőt pedig kalászával ráfordítottak. A másik oldalt hasonlóan rakták ki. Utána hátramentek és a rakomány hátulsó végét ugyanúgy rakták meg. Azután a nyársak közötti oldalakat rakták ki lapjára, végül bevőgyelték a közepét. A második sort oldalt és hátul egy kevéssé beljebb rakták. Erre még egy utolsó sor került, ennek vőgyelése jó magasra ksézült, hogy a noymórúd ne nyomulhasson nagyon rá a rakományra. Igaz, hogy aki azt akarta, hogy nagynak lássék a rakománya éppen nem vőgyelte be, így a nyomórúd jól benyomta, és a szélső kévék kalász felőli végeikkel leszorulva külső végeikkel magasra 386