Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

számából kiindulva feltételezhető, hogy a 26 db-os kötélszám egy régi nagy kereszt emlékét őrzi. A harmincas évek középétől csak az árpát kötötték zsupkötélbe, a búzának helyben készítettek búzakötelet. Akinek nem volt zsúpja csádéból, a Garam parton nőtt hosszú szárú fűféléből készítette az aratáshoz a kötelet. Áztatása, csavarása a rozsszalmához hasonlóan történt. A második világháború után madzaggal kötötték össze a kévét, ezt csépléskor összeszedték egy pár évig használták. Az aratást Péter-Pál táján, lehetőleg hétfői napon, vagy hét közepén kezdték, pénteken sohasem. Aratáskor mindenki szekérrel ment a határra, aki a magáét vágta az természetesen a saját szekerén, az arató pedig a gazdáén. Vittek magukkal 8—10 keresztre való kötelet, „egy pár cseléd ennyit vágott egy nap", és vizet. Ügy indultak, hogy mire a harmat felmegy kiérjenek, akkor lehetett kezdeni. Kivételt képezett a túlérett gabona vágása, mert ezt — mint már szóban volt — csak „harmatos hajnalon" lehetett vágni. Mikor kiértek a föld végére „beálltak a gabonába", előt-elődöt vagy 'pasztádat fogtak fel, mint vetéskor. A felfogott darab hosszúsága a föld szélességétől függött, úgy számították ki, hogy két előd lemenjen délelőtt, kettő délután. A századforduló után az árpát és a zabot levágták, vagy rendbe vágták, a búzát, rozsot pedig rávágták a falra, más szóval a lábon állóra. Ügy tartják, hogy az utóbbi vágási módnál kevésbé veri ki a szemet a kasza gajmója. A vágandó rend szélességét a kasza kicsire, illetve nagyra való állításával lehet szabályozni. Minden arató erejéhez mérten állította be a kaszáját, az öregek és a fiatal legények keskenyebb, a világában — jó erőben — lévő férfiak szélesebb rendet vágtak. „Marokszedő salló" (sarló). Sarló. Kőhídgyarmat (19*74). Muzsla (1974). A lábon álló — meg nem dűlt — gabonát a végénél kezdték vágni és szabályos fogásokban végigmentek rajta, utána gyalog visszajöttek és ugyanonnan kezdték. A megdűltet szembe vágták a dűlési iránnyal, másképp nagy lett volna a tors. Ha a szél összecsavarta a szárakat, akkor keringülték — a dűlés irányát követték. A jó kaszás egyszeri sújtásával egy maroknyi szál vágódott a falra, s ez továbbra is egységenként szerepelt. Ügy vitte oda a kasza gajmója a falra az egy vágással elmetszett gabonát, az egy suhintást, hogy a marhozó egyszerre fel tudta emelni. Ha összekuszálta az arató a rendet, nem lett szép a 383