Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

P. Madar Ilona: Alsó-Garam mente földművelése

A jól ápolt kasza 10—15—20 évig eltart, mikor elkopik vagy eltörik, kaszahegyet — kést — vagy csákányélt készít belőle a kovács. A sarló a vizsgált időben fogazatlan volt, nem élesítették, mert csak füvet vágtak vele, gabonát nem. A sarlós aratásnak nincs nyoma. A gereblye és a bőgő otthon készült, a nyélnek valót élőfa korában kijelölték arra a célra, korán ki is vágták, a fejet és a fogakat pedig a téli napokon faragták bele. „Veretölő gereblye". Kisújfalu (1974). „Bőgő" (nagygereblye). Bény (1974). A jelen század harmincas éveinek közepéig mindenféle gabonát rozskötélbe kötöttek. A kötélnek való rozsot rendszerint már az előző évben megtermelték, kicsépelték, visszakötötték a kévébe, felrakták az istálló padlására, vagy a félhajba és homokot szórtak rá, hogy a pocikok meg ne rágják. Aratás előtt kéthárom órára beáztatták a Garamba, utána hazavitték, otthon egy ponyvával letakarták, négy-öt órán át állni hagyták, utána megcsavarták. Bényben egyszerre elkészítették majdnem az egész aratásra való kötelet. Kötélkészítéskor kiemelnek egy jó félmaroknyi csomót, a tövét a földhöz verik, végigsimítják, kettéosztják, a kalász alatt átcsapják egymáson és megcsavarják. Egyik végén a bal hónuk alá csapják és a másik végénél fogva továbbcsavarj ák, „mint a fonalat". Ha rövidnek találják a kötelet, megnyavarolják, vagyis három hosszat csavarnak egymás végébe, középre rakják a hoszszabbítót, és jól megcsavarják, ahogy széthúzzák, úgy hosszabbodik. Meghármazásnak is nevezték ezt a műveletet. Ügy is toldottak, hogy az összefogott, egymáson áthajtott szárak egyikét visszahajtották, és egy néhány szállal egymáshoz csavarták. A vizsgált időszakban az elkészített kötelet 26 db-os csomókba kötötték, mivel 13 kévéből raknak egy keresztet az egy csomóba kötött kötél 382