Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században

Ezzel szemben a nagykun kapitány 1784-es rendelete a tanya építésének minél célszerűbb és egységesebb szervezeti kereteit szolgálta.

20 Nemhogy akadályozták, inkább segítették a helyi hatóságok a tanyák építését. 1816-ban a Jászkun kerület is javasolta a tanyás gazdálkodást, mert általa „a marha tenyésztést szintén fenntarthatjuk, sőt nagyobb virágzásba hozhatjuk."

21 A nagykunságon a földek örök használatba vételét azonnal követte a tanyaépítés. A XIX. század 30-as éveiben bekövetkezett tagosítások csupán módosították, de meg nem változtatták ezt az állapotot. A XIX. század közepén és végén kiosztott réteken, legelőkön is gombamódra szaporodtak a tanyák. Még az 1945-ös földreformkor is a szegényparasztság a kapott földjére tanyákat épített. A nagykunsági tanyákat az elmúlt két évtized helyi agrárpolitikája számolta fel ideológiai és gazdasági okokra hivatkozva. A nagykun tanya külső képe, építészete szinte semmit nem változott a XVIII. század óta. Többnyire legnagyobbrészt hagyományos pitarólas tanyákat építettek, amit mindig a kor követelményéhez igazítva a gazdasági állapotot figyelembe véve tágítottak, bővítettek, alakítottak. VARGHA László vizsgálataiból tudjuk, hogy a tanya alaprajzában, elrendezésében végbemenő változás a gazdálkodás jellegét tükrözte minden esetben. Ahogy írja: „a tilalmasi óltanya mint a gazdálkodás központi szintere végső soron már a termelést szolgáló lakóház, az építtető, a tulajdonos anyagi erejének és gazdálkodásának legjobban megfelelő, életmódjából adódó és azt szolgáló, változatos és új színt is jelentő fejlődés és alakulás eredménye."

22 Valójában a gazdálkodás és életforma szoros összefüggését tükrözték a tanyák. Tanulságos az is, hogy a nagykun tanya mindig megmaradt tartozéktelepülésnek, nem szakadt el a tanyán lakó az anyavárostól, sőt nagyon szoros kapcsolatot tartott fenn vele. A tanyán csak á legritkább esetben lakott kinn a gazda. Többnyire csak a mezőgazdasági munkák idején tartózkodott kinn, télen a városi házában lakott. A tanyán fiai vagy a szolgaszemélyzet tartózkodott, és végezte az éppen időszerű tennivalókat. A kommunitás sem igen engedte volna, hogy bárki is végleg kiköltözzön a tanyára, hiszen így kivonta volna magát a közös munkavégzés alól. De a birtokosoknak is érdekükben állott, hogy az őket közvetlenül érintő közügyekben, gazdasági intézkedésekben hallassák hangjukat. Tehát otthon legyenek a városon. Ezért is mondták a tanyáról a városba igyekvők, hogy haza megyek. A tanya összetett gazdasági szerepére történeti adatokat sorakoztathatunk fel a XVIII—

XIX. századból, és recens adatokat a XX. századból. Tudjuk, hogy az állattartás üzemhelyeként fontos szerepet töltött be a tanyarendszer. A megosztottságot rendkívül jól érzékelteti az a tény, hogy a vegetációs időszakra, tehát tavasztól őszig, igen szigorúan tilalmazták a nagykun városok kommunitásai a tanyák, a földek között a jószágtartást. Ez nemcsak a nagyjószágra vonatkozott, hanem még a baromfira is.

23 A tanyai állattartás bizonyságára egyik legszebb példát 1795. január végéről hozhatjuk. Ekkor Karcag város határozata értelmében a tanyákon telelő állatok összeírására került sor. A nagy hó miatt ezt a munkát most nem lehetett elvégezni, hanem ezt későbbre kellett hagyni: „Bíró uram előtészi, hogy mivel megeshetett, hogy a portio alá esendő jószágok öszveírásában némelyek talán elhagyattak, mely a közönségnek nagy kárára van, ugyan azt megvizsgál20 GYÖRFFY István, 1942. 122—123. 21 Jasz-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Jászkun ker. jkv. 1816. 2—6/1. 22 VARGHA László, 1940. 64. 23 BELLON Tibor, 1973. ...... 343