Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században

tatván s a nagyobb jószágú lakosok jószágait, avagy csak azért is, hogy jövendőben ezen gondosságnak tapasztalásával akkurátusabban lennének a lakosok, felszámláltatni javasolja. — Igazságosnak találtatott ugyan bíró uramnak ezen feltétele, de a mostani nagy hó miatt lehetetlen lévén a szállások között járni, oly móddal rendeltetett ez véghez vitetni, hogy a pásztorok kérdeztessenek meg a jószágok számáról, s ha valakinél olly nagy gyanú tapasztaltatik, annak marhája számláltasson fel, mely adandó alkalommal munkába is vétessen."

24 Egy másik feljegyzésből is kitetszik, hogy a tanyáknak, szállásoknak fontos szerepe volt az állattartásban. II. József 1782 nyarán rendeletet bocsátott ki, amiben szabályozni kívánta a szállásoknak, a csárdáknak és a vendégfogadóknak a szerepét. A nagykun városok a következő választ küldték erre a királyi rendeletre : „Hogy mivel mindennemű pascuum minden esztendőben az árvizek miatt anynyira elszoríttatna, hogy kénytelenítettünk márkáinkat más közelebb való határokra pascuum kedvéért hajtani, szántó és kaszálóföldeinken kívül az szállásokat (melyek nélkül marhát sem tarthatunk) egy rakásra nem vonhatjuk"

25 A tanyákon folyó szántóföldi gazdálkodásnak számos bizonyítékával találkozhatunk. Elsősorban azokat a momentumokat kell figyelembe vennünk, amelyek a növényeknek a védelmét szolgálták. A kezdeti időkben a jószág tilalmazása a vegetációs időszakra vonatkozott. A tavaszi munkák megindulásától az aratás befejezéséig volt tilos a tanyák között a szántóföldeken legeltetni. Majd csak a tarlószabadulás után tették lehetővé sertések, illetve igásjószágok tanya körüli, szántóföldi legelését. A század második felétől azonban szigorodik ez a rend, és a jószágokat a nyájakba legelőre kényszerítik, a szántóföldeket tovább is a növénytermesztés céljaira használják. A rend jobb megtartása érdekében már kerülőket is alkalmaznak, akiknek kötelességük, hogy a tanács által hozott rendelkezéseket a lakosokkal, illetve a pásztorokkal betartassák. Számos példa van rá, hogy a kerülők a tanács előtt feljelentést tesznek a tilalomrontók ellen. Pl. 1791 májusában Katona Pétert jelentették fel, mivel a tilalom után is 4 ökreit túri vásárig a tilalmason a tanyák között legeltette és nagy kárt okozott magának is, de másoknak is.

26 Máskor pedig a sertéseket tiltják ki a földek közül, mivel a vetésekben nem kevés kárt okoznak — írja a jegyzőkönyv. Ezért elhatározzák, hogy aki a tilalmat megszegi, „ha gazda, akkor 4 rénes forint büntetést vesz el, ha pedig cseléd, akkor 25 kemény páleaütésekkel büntetődik a szófogadatlanságáért is".

27 1796-ban Rab András tett panaszt, hogy a szomszéd tanyákon levő aprómarhák, baromfik által nagyon sok kára van, a vetését megpocsékolták. Kéri, hogy a szomszéd gazdákat büntessék meg, és az okozott kárt neki térítsék meg. A tanács úgy foglal állást, hogy a kárt meg kell téríteni, azon túl intézkedtek, hogy az apró marhát a tanyákról a lakosok hozzák haza.

28 A tanya földműves jellegének hangsúlyozása nem csak a körülötte levő vetésekkel bizonyítható. Találunk adatot arra, hogy a tanyából gabonát loptak. 1781 őszén Kovács Mihály a Szarka József szállásáról az élettartóját felverve 4 köböl búzát lopott el.

29 Máskor Hagymási Mihály madarasi ember a Mándoki Ferenc verméből lopott búzát a tanyáról.

30 •'" • A tanya számára nagy négyszögletes befüvesedett területet, un. pallagot 24 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1795. jún. 31. 11/38. 25 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1782. okt. 17. 319—320. 26 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1791. máj. 8. 114/382. 27 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1781. dec. 7. 285. 28 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1796. nov. 5. 105/408. 29 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1781. nov. 17. 280—282. 30 J-Nk-Sz. ML. Prot. Karcagiensis 1790. szept. 30. 237/432. 344