Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bellon Tibor: A Nagykunság földművelő gazdálkodása a XVIII–XIX. században

— vonja le a tanulságot kutatási eredményéből.

13 A Nagykunságban az elnevezések is kifejezik azt a változást, amelyik a tanya funkciójában az idők folyamán végbement. A szállás és a tanya szó utal arra, hogy a fejlődés iránya az állattartó üzem felől a földművelés üzemhelye felé halad. A szállás szó szinte kizárólagosan az állattartásra vonatkozik, míg a tanya már a földművelő telephelyet jelzi. Ugyancsak ebbe a fogalomkörbe tartozik a nagykun tanyának másik két terminusa is, a tüzelősói, és a pitaról. Mindkettő kezdetleges egyosztatú, padlástalan, nyeregtetős vályogfalú épületet jelöl, amelyik elsősorban a jószág tartózkodási helye, — a jelzős szóösszetétel főneve egyértelműen ezt fejezi ki — míg a jelzők azt sejtetik, hogy az épület többé-kevésbé emberi tartózkodásra is alkalmas, ennek a céljait is szolgálja.

14 A redempció alapján kiosztott tanyaföld kimérését a korábbi gyakorlatnak megfelelően végezték. Az újratelepülő falvak, mezővárosok az elhagyott szülőhelyeiket úgy szállták meg, hogy a rokonság egy-egy városrészt foglalt le magának, ott építkezett.

15 A határát is ennek az elvnek a figyelembevételével vette birtokba. A „földeket házsorjában osztották fel, ezért a városbeli megtelepülés képét mutatja a külső határ is, vagyis a házszomszéd egyúttal a tanyaszomszéd is" 16 — olvashatjuk Györffy Istvánnál. Ezt a megállapítását számos adat igazolja. Többek között a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban lévő 1784ben készült térkép is, amelyik Karcag Tilalmas határát ábrázolja rajta feltüntetve a tulajdonosok neveit. Egyúttal rajzosán jelzi az egyes birtokok nagyságát is.. A névanyag teljes mértékben megegyezik a Liber Fundi (földkönyv) névanyagával, és a város birtokos lakosainak a megtelepedési sorrendjével.

17 A tanyai üzem az alföldi mezővárosok gazdálkodási rendjének legtökéletesebben megfelelő forma volt. Már CSAPLOVITS János a múlt század elején írt munkájában 5 pontban foglalta össze a tanyás gazdálkodás előnyeit: 1. A munkát időveszteség nélkül lehet végezni, nem kell minden este a faluba hazajárni, 2. a termést nem kell a faluba hazahordani, 3. a rossz utak miatt nem kényszerül a gazda a ni unkát halogatni, 4. a szállásokon lehet a jószágot teleltetni, 5. a trágyázás könnyű és kényelmes.

18 Minden bizonnyal e javaslat mögött már komoly tapasztalat halmozódott fel, ezért ajánlhatta a szerző követésre méltónak, jóllehet a Nagykunságban ekkorra már virágzó tanyarendszer működött. A tanyák gazdasági előnye mindenki számára nyilvánvaló volt. Csupán a főhatóság, a bécsi udvar állt értetlenül előtte, és több kísérletet tettek, — elsősorban közbiztonsági okokra hivatkozva — a tanyarendszer megszüntetésére.

19 13 GYÖRFFY István, 1910. 128. ; VARGHA László, 1940. 17. 14 BELLON Tibor, 1973. 58.; GYÖRFFY István, 1910. 136. „Nagykunság. A mai tanya csak úgy lehet nyári szállás mint téliszállás. A kisgazda kevés jószágát odahaza is kigyőzi teleltetni az istállóban. Ha földjére ólat épít, az csak arra szolgál, hogyha rossz idő kerekedik tavasz elején és az ősz végén, mikor künn dolgozik, ha hideg van a jószágot legyen hova bekötni, de egyébként a jószág a legelőn — ha van legelő a tanya körül, — vagy a tarlón .esetleg a nyári jászlon van. Tavaszi szántástól őszi szántásig a tengeri törésig marad künn, s ez a kevés jószágú kisgazda ezt a kis tanyáját nyári szállásnak tekinti, téli szállása neki a falu, jószágának a falusi ól. A nagyobb gazda is künn tölti ezt az időszakot cselédestől, sőt mikor a munkának dandárja van családostul, de a faluban már csak a hámos lovakat, fejős teheneket, hízó disznókat telelteti, a többi jószág a tanyán legel a tanyás keze alatt.'' 15 GYÖRFFY István, 1942. 53—111. 16 GYÖRFFY István, 1942. 63. 17 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, T 72. 1784. 18 BALOGH István, 1962. 631. 19 SZABÓ István, 1960. 342