Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

T. Bereczki Ibolya: Vezseny határhasználata a XVIII–XIX. században

HATÁRHASZNÁLAT A XIX. SZÁZADBAN A XIX. század legelejének gazdálkodási viszonyaira kevés adattal rendelkezünk. Az 1803. augusztus 8-i dézsmajegyzékben vegyes gabona néven összesen 1038 keresztet, 18 kévét és 447 csomót számoltak. Legtöbb gabonája (85 kereszt) Stephanus Nagynak, Joannes Szabótskának (66) és Joannes Nagynak (57) termett. Rajtuk kívül néhány gazdánál jegyeztek fel 30—50 közötti keresztszámot; sok személy csak néhány kéve- illetve csomószámmal szerepelt az összeírásban. A jegyzék adatai szerint árpát és zabot kisebb mennyiségben, feltehetőleg csak saját szükségletre termeltek. Az összeírásba összesen 73 személyt jegyeztek fel.

28 A község határhasználati rendjére derül fény egy 1813-ban keltezett feljegyzésből. A református eklézsia prédikátorának a természetbeni járandóságon kívül

29 a következő javakat biztosította: 10° eggy félfri (? — fél fertály) föld: melyből 8. Köblöst az Ekklésia, ha szénának marad, fel takartat, 's be hordat — 11° Kukoricza, és Kender föld: mindegyiket az Ekklésia meg szántatja 12° Réti kaszáló, a szántó földhözképpest 13° Szabad Quártélyon kívül eggy helyen Szérüs és Veteményes kert —

m A szántót nyomásos rend szerint művelték, egy egész telek volt a papi föld. Gyakorlat lehetett, hogy az egyik nyomást kaszálóként használták. A kukorica még nem került be a nyomásokba, a kenderföldekkel együtt különálló földdarabon kapott helyet a határban. A réti földek később is meglévő használatára ismerünk az adatokból: a falu határában — később Fölso-/ölde?cnek is nevezik ezt a részt — birtokolt földmennyiséghez képest (meghatározott időnként) osztották ki a Réten kaszálónak meghagyott területet. Az utolsó pontban a kertesség meglétére utal a Szérűskert, és az ettől területileg valószínűleg elkülönülő Veteményeskert. A prédikátor 1844-ben a községi legelőből az egész házhely után járó, a fiú- és a leánytanító pedig fél házhelynek megfelelő legelőilletéket kapott.

31 1840-ben Garzó János prédikátor halálával és helyére Ádám Mihály hozatalával a papi conventio megosztása vált szükségessé a régi pap özvegye és az új pap között. Ennek köszönhetjük a határ használatának részletes leírását, mely feltehetően a korábbi évtizedek gyakorlatának is megfelelt, s az 1813. évi szűkszavú leírásból levont következtetéseinket igazolja: „Ezen vezsenyi papi fizetésnél a' lévén régi idők óta szokásban, hogy az e

£gy egész telek Papi földből, csupán csak eggy nyomást, az úgy nevezett kaszáló dűlőt, mint urbarialis szabály szerént is szénát termő földet, az Ekklésia 28 HML Polgári perek 3396. 29 1° Kész Pénz — 40 f — 2°ú Búza Készen — 100 véka 3° Árpa Készen — 100 véka 4° Szin hus — 60 font 5° Só — 100 font 6° faggyú — 25 font 7° Vaj — 25 font 8° Tűzi fának 6 öles fenyő 6 szál 9° Fűteni való gaz — 600 kéve. A Vezsenyi Reform. Sz. Ekklésiának Protocolluma 1813. (A vezsenyi Református Lelkészi Hivatalban) 30 Ref. Sz.: Ekkl. Prot. 1813. 31 Ref. Sz. : Ekkl. Prot. 1844. 263