Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

T. Bereczki Ibolya: Vezseny határhasználata a XVIII–XIX. században

kaszálván le, gyűjtvén fel, és hordván bé, azon tul az őszi, és tavaszi vetések alá tartozó nyomásokat ez ideig mindenkor maga Prédikátor Ur, a maga erejével, ugy a' mint tettszett, szántatta, és vettette, a' maga magvával, valamint ogyanő a' termést maga embereivel, és élelem adásával, le és bé is takaríttatta és el nyomtattatta. — Ehhez képpest jussa volt T. Garzó János Ur özvegyének az egy őszi nyomást — az az, az őszi búza földet magának megtartani, annyival inkább, mivel éppen azon darab földet T. Garzó Ur, aki idén, kukoricza vetéssel használván, tavasszal egyszer ugarképpen meg szántotta, nyáron, által pedig kétszer meg kapáltatta, és ugy osztán ősszel meg alá ujjra meg szántván, Búzával ő vetette bé — À 'mi illeti a' tavaszi vetés alá tartozó nyomást, magába értetődik, hogy ez azon évhez tartozik, mellyben már T. Ádám Mihály Ur szolgál, s ezen okon az ő kegyelme részére Ítéltetett, és valósággal használja is, a' mennyiben ide jövetele előtt, sőt, mikor még nem is tudná, hogy Vezsenyi Pap lészen, a' Helység felébe felszántotta, maga adván az egész nyomásba vetni való magot; de a' mit T. Ádám Mihály Ur se egészen, se felébe, a' Helységnek megtéríteni nem köteles— így a' Helységnek is jussa van a' fele termést magának tartani, a' más felét pedig tiszteletes Urnák által adni — mind a' két félnek pedig le aratása, és bé hordása egyedül a' Helység kötelessége lévén. Harmadik nyomás az ugar — ezt kukoricza vetéssel szoktuk használni; de csak úgy, ha mikor a' Méltóságos földes Uraság meg engedte — most 1840-ben meg nyertük ezt a' Tisztelt Uraságtól — mellynek fele lett T. Garzó Jánosné Asszonyé, másik fele pedig T. Ádám Mihály Ur részére felébe szántódott. Negyedik a' Kaszáló dűlő — ennek is fele lett, T. Garzó Jánosné, Fele pedig T. Ádám Mihály Uré. Ezek szerént az egész telek föld T. Garzó Jánosné Aszszony és T. Ádám Mihály Ur között hason két felé 's egyformán el osztatott. Van még a' Papi földekhez egy nyomás, melly éppen annyi nagyságú, az az 8. köblös hold, mint a' többi nyomások. — Ez ugy tartatván, mint régi kori gratiutuma a' Méltóságos Uraságnak, osztály alá nem bocsáttatott, hanem az egész T. Ádám Mihály urnák ítéltetett, és által is adatott. Ez a' föld, mint már régi gyep kaszáló felébe nem adatott, hanem egésszen lett T. Ádám Mihály Uré annak gyümöltse: és azon feltételből ítélve, hogy ha ez az 5-dik nyomás nem volna, azon esetben T. Garzó Jánosné Asszony az Ugar, és Kaszáló földeknek feléhez — értelmünk szerént, jussát aligha tarthatta volna. Ezeken kívül a' Kender föld — Udvarbeli, és Szerüs Kertbéli Vetemény földek egyedül magáé T. Ádám Mihály Úréi maradtak."

32 Három nyomásban használt határ képe bontakozik ki előttünk, ahol egy egész telekhez 8 köblös földdarabok tartoznak. Az első nyomás az őszi búza számára, a második a tavaszi vetésnek szolgál. A harmadik — eredetileg ugarnak maradó — nyomásba kukoricát vetnek. A forgó a következőképpen alakult: a kukoricát őszi vetés, az őszit pedig tavaszi búza követte. Negyedik nyomásnak a Kaszáló dúlőt tekintették. A — csak papi illetményként meglévő — ötödik nyomás szintén kaszálóul szolgált. A határhasználatnak ez a rendszere igazodott a természeti viszonyokhoz, hiszen ha a Tisza áradás elhúzódott, gyakran már késő volt a vetéshez, így az árvízjárta helyeket csak kaszálóként tudták hasznosítani, ez pedig a nagyobb arányú állattartást tette lehetővé. A kukorica térnyerését is megfigyelhettük; jelentőségére mutat, hogy tavaszi ugarszántás után vetették, kétszer kapálták, földjét ősszel újra szántották. Hogy a határhasználat módja mennyire az árvíz függvénye is volt, mutatja, 32 Ref. Sz.: Ekkl. Prot. 1840. 264