Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Asztalos István: Határhasználat Ikladon a XVIII. század közepén

malom, amelynek építését még 1713. február 2-án, Ludányból kelt levelében engedélyezte az uraság. Volt továbbá egy kocsma az Aszódról Balassagyarmat felé vezető országúton és az 1720-as évek elejétől a szegődött kondás legeltető sertéstenyésztéssel foglalkozott. A számadások a majorsági gazdálkodás eredményeit az 1730-as évektől rögzítették. Ezekből kitűnik, hogy a szegődött cselédek gondozták az igás állatokat, továbbá a tejelő szarvasmarhákat, a ridegen tartott juhokat és sertéseket. A béresek szántottak, vetettek, ám az aratást alkalmi aratóbandák (főleg domonyiak, zsidóiak, volt amikor vasadiak) végezték, míg a termés behordása ismét a major alkalmazottainak a feladata volt. Egy 1736-os adat szerint a béresek 295 kiló magot vetettek, ami azt jelenti, hogy kb. 150 holdon termeltek gabonát. A szántó területét folyamatosan növelték, mert az 1739-ben készített számadás szerint az ikladi vermekben a következő terményeket helyezték el: búza 836 kila zab 318V2 kila árpa 37672 kila csicseri borsó 19 kila másféle borsó 18 kila lencse I8V2 kila (Minden valószínűség szerint ez a mennyiség nem mind egy év ikladi termése!) Egy 1742-es adat szerint termett 299 mérő búza, 35 mérő rozs, 56 mérő árpa vagyis nagyon gyenge termés volt ebben az évben. A rétek kaszálása nem tartozott a béresek munkakörébe, csak a behordás. A fű vágására alkalmilag szegődött munkásokat fogadott fel a tiszttartó. 1749ben a kaszásoknak (74 fő) fejenként 1 máriást, összesen 20 rajnai forint 96 V2 krajcárt, a gyűjtőknek (184 fő) fejenként 15 dénárt, összesen 27 magyar forint 60 'krajcárt fizettek ki. Az állatállomány nagyságáról szintén csak szórványos adataink vannak. A sertésállomány 1736-foan: 132 öreg, 84 süldő, összesen 216 db. A határ nagy részét beborító tölgyerdőben makkoltatták az állományt. A juhok száma 1738 végén 401 db, ám a következő évben 239 db megdöglött. Az igaerőt 20 bivaly biztosította, a szarvasmarha állomány sem jelentős, mindössze 17 fehér marha. A cselédeknek 1740-ben összesen 36 öreg sertésük és 29 malacuk volt. A makkoltatásért fizetniök kellett az uraságnak: öreg sertés után 40, malaconként 20 krajcárt. A majorságban említésre méltó szőlőtermesztés is volt. A cservölgyi kijárótól nyugatra elterülő dombnyulvány déli oldalára telepítettek szőlőt. Pontos nagyságáról nincsen adatunk. A szőlő termesztéséért és a bortermelésért a szegődött vincellér felelt, a munkákat azonban alkalmi szőlőmunkások végezték. Az 1748-as számadáskönyv vezetője részletesen leírta, hogy mely munkálatokért, mennyit fizettek : — szőlőárokért 35 Ft 96 kr — első kapára 174 kapásnak és 124 metszőnek á 9 poltura — második kapára 196 á 9 poltura — zöld munkára 360 kötözőnek á 15 dénár — 194 Va szőlőgyomlálónak á 1 dénár — harmadik kapára 32 kapásnak á 9 poltura — fedésre 124 á 20 kr. 244