Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Nagy Varga Vera: Benedek Péter gyűjtemény a Kossuth Múzeumban (néprajzi forráselemzés)

fért a beleivódott paraszti alázat, amit a következő történet jellemez: Szüleivel utazott fel Pestre az első kiállítás megnyitójára 1923 májusában. A hajó már hajnali 4-kor megérkezett, át is menték Budára Bálint Jenő lakásához, de leültek a lépcsőházba és ott várakoztak, mert nem akarták megzavarni a nyugalmát.

32 70 éves korában így vallott magáról: „Én mindig a békességet szerettem, ha nekem valami bajom van, inkább tűrök, mint pörlekedjek."

33 Ez a Benedek Péter már túl volt azon, hogy híressége ellenére az 1940-es években étlen-szomjan járta Úszód környékét, hogy egy képet el tudjon adni.

34 Benedek Péter alkotói módszerének dokumentatív jellegét sokszor hangsúlyozták, NÉMETH Lajos képeinek narratív jellegére figyelt fel.

35 A paraszti szóbeliségben is megvan és mindig megvolt az epikai hitel. Az elbeszélő bármily egyszerű hétköznapi dolgot olyan érzékletesen ad elő, amire az elvontságra hajlamos városi ember képtelen. Ezt a paraszt ember nem tudatosan teszi, hanem a paraszti gondolkodás természetéből fakad. A paraszti elbeszélő stílus jellemző vonása, hogy a körülményeket minél részletesebben, aprólékosabban adja elő.

36 Benedek Péter leginkább a lakodalomról és a kocsmai táncmulatságokról szeretett „mesélni". Azt festette, amiben személyesen nem vett részt, ami az életéből hiányzott. Énekelni tudott, de táncolni nem. A táncos alkalmaknak inkább csak szemlélője, megfigyelője volt, de irigység nélkül, őszinte csodálattal beszélt a jó táncosokról.

37 Képein megörökítette a lassú csárdást és a gyors változatot a gubbantóst is. Festett képet a zene szünetében karikázót járó lányokról, meg a legnehezebb táncot, a littyentőst járó párokról. A lakodalmi képen hiteles a gyertyás táncot táncoló vőfély, mert a kontyolás után a környék falusi lakodalmaiban még sokáig élő szokás volt ez a tánc.

38 Képeiről leolvasható a női viselet változása. Még olyan apró részletre is kiterjed a figyelme, mint a lányok hajviselete. Korai képein még csukor kontyot viselnek a lányok, amikor a hajviselet megváltozott, akkor ő is kerek kontyot festett. Hitelesen ábrázolja a férfiviseletet is. A kocsmában ülő idősebb férfi az egyik képen sapkát visel, mert a helyi szokásnak ez felel meg. A kis karimájú, uszódias férfikalapot ünnepnapokon viselték a férfiak. Úszód, a falu is hitelesen jelenik meg a képeken. 1966ban emlékezetből még részletesen felsorolta Ikvai Nándornak, hogy melyik utcarészen kinek a háza látható. Valószínűleg a „Pótszemle" c. képén sem az aránybeli kiemelés módszerét alkalmazta,

39 mert ennek a képnek is epikus hitele van. A képet a háromszori sorozás ihlette, a rajta szereplő egyik apró termetű újonc saját maga. önérzetét súlyosan érintette, hogy 150 cm-es magassága miatt csak harmadszorra sorozták be katonának. „Csúfoltak is a faluban, hogy nem kellek katonának, de én azt mondtam, hogy az ecsettel akarok dicsőséget szerezni a hazámnak."

40 Benedek Péter gyakran panaszkodott arról, hogy nem tud elég nagyméretű vászonhoz jutni, így némelyik „esemény" nem fér rá a képre. Benedek Péternél 32 GERGELYNÉ BAKTAY Julianna, 1979. 24. 33 GERGELYNÉ BAKTAY Julianna, 1979. 20. 34 MOLDOVÁN Domokos, 1987. 84. 35 NÉMETH Lajos, 1989. 36 NAGY Olga, 1988. " 37 BÁLINT Jenő, 1928. 16.; IKVAI Nándor, 1966. CKM Hangarchívum 23. és GERGELYNÉ BAKTAY Julianna, 1979. 24. 38. NAGY VARGA Vera, 1984. 915. 39 BÁNSZKY Pál, 1984. 22. 40 GERGELYNÉ BAKTAY Julianna, 1979. 12. 29