Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Tari Edit: Késő középkori temetkezések Cegléd határán

Külsőhegyes temploma) után a Tiszára vezető nagy úton áthaladván említenek meg egy Szentlászlóhalmát.

11 Majd ugyanazt a Szentlászlóhalmát említik az 1465-ös határ járó oklevélben, de itt már kőegyházként szerepel.

12 Az áttekintés eddigi pontjáig a Szentlászlóhalom név Ceglédtől keletre két templomos lelőhelyre is ráillene: a Kövespartra és a tőle délre fekvő Nyúlfülehalomra. Az utóbbival történő azonosítás valószínűbbnek azért tűnik, mert feltehetőleg a tiszai nagy út a mai törteli úttal azonos, így ez a Nyúlfülehalomhoz van közelebb. Ez kizárja а Kövespartot az azonosítás lehetőségéből. Tovább erősíti e gondolatmenet helyességét, hogy a Cegléd és Nyársapát közötti birtokperekben is megemlítik Szentlászlóhalmát, amely Besnyőegyháza és a Feketehalom környékén található. Ezeket a helyeket pedig Törtei és Cegléd között a Nyúlfülehalom közelében napjainkig megtalálhatjuk, mivel helynévi alakban is megőrződtek.

13 Pillanatnyilag számunkra a lelőhelyen talált késő középkori sírokkal kapcsolatban nem az az elsőrendű kérdés, (bármennyire is fontos a megoldása) hogy melyik oklevélben említett hellyel azonosítható a Nyúlfülehalom, hanem az, hogy határpont volt-e a középkorban. A fent leírtak ismeretében véleményem szerint a XIV. századtól bizonyosnak tekinthető, hogy lelőhelyünk (hol elismerve, hol vitatva de) határpontként funkcionált. A régészeti feltárás során az egyházi épület alapozásáról bebizonyosodott, hogy az Árpád-kori település és temploma a XIV. századot már nem érte meg. Ez a tény nem mond ellene, sőt megerősíti, hogy a feltehetően pusztulásnak indult templom kiváló határjelnek bizonyulhatott. A XVI—

XVII. századból sok olyan forrásadattal rendelkezünk, amelyek a határjárás módozataival, a határpontok típusaival, a határjelek emlékezetben való megőrzésének szokásaival, az igaz határra esküvéssel stb. foglalkoznak.

14 TAKÁCS Lajos tett elsőként kísérletet ennek a szerteágazó témának a monografikus feldolgozására. Számos adatot közöl arra vonatkozólag, hogy a határpontokat (főleg a XVII—

XVIII. században) szent jelleggel tisztelték. A használaton kívüli, rombadőlt templomokat nagy gyakorisággal látták el határjelző funkcióval. Kétségtelen, hogy biztosabb, elmozdíthatatlanabb jeleket jelentettek a frissen emelt határdomboknál, kő és fa kereszteknél, növényeknél. Arra is van adatunk, hogy a határszélen a néha már romos kápolnákat az épület védőszentjének ünnepén, vagy más ünnepnapokon, nagy csoportok látogatták.

15 A Nyúlfülehalomban talált késő középkori temetkezések véleményem szerint szoros összefüggésben állnak a hely határpont funkciójával. A határpont gyakorta temetkezőhelyként való használatának kérdéséről számos írásos adattal rendelkezünk.

16 Vizsgált korszakunkban sokféle oka lehetett annak, ha vall BÁRTFAI SZABÓ, 1938. 85.; BENKÖ, 1984. 81. 12 BENKÖ, 1982. 82. Nem tartom elfogadhatónak ÉRI István véleményét, hogy itt a XV. században kőegyház épült volna. Éri, 1951. 11. 13 A Besenyőhalom Törtei északnyugati részén található, a Nyúlfülehalomtól délkeletre. A hely nevéhez tartozó települést és templomot régészeti terepjárás során DINNYÉS István kollegámmal azonosítottuk. 14 TAKÁCS, 1987., benne vonatkozó irodalommal. 15 TAKÁCS, 1987. 199. Ezzel a hagyománnyal érdekesen egybevágó szokást ismerünk a pótharaszti templom mai napig élő hagyományában is. Ugyanis a monori reformátusok június 27-én László napon, a megmaradt pusztapócsi romos, templomfal maradványhoz mennek és ott úgymond „búcsújárást" tartanak. A református nagytiszteletű úr „emlékbeszédet" is szokott mondani. Az ünnep eredetére nem emlékeznek. CKM Adattára 2873—87, 2987—89. 16 TAKÁCS, 1987. 203—212. 229