Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Nagy Varga Vera: Benedek Péter gyűjtemény a Kossuth Múzeumban (néprajzi forráselemzés)
a kulturális antropológia módszereivel történhet, 16 amelyhez forrásaink a rendelkezésre álló életrajzok, interjúk lehetnek. 17 Az egyik legfontosabb kérdésre, hogy miért kezdett el Benedek Péter festeni, eddig az a kézenfekvő válasz volt, mert már kora gyermekkorában is ügyesen rajzolt. Szerintem ez csak része az igazságnak, amelyet más tényezőkkel is ki kell egészítenünk. NAGY Olga figyelt fel arra, hogy a népi elbeszélések szerzőiben lelki traumák indították el az elbeszélő vágyat. Egyik munkatársa, György Zsuzsanna azt vallja, hogy „... el voltam nyomva a bátyáim között. Gyermekkoromban ütöttek, pofoztak, csak azért, mert én voltam a vakarék. Szívesen elnéztek felettem a mai napig." 18 Az aprótermetű Benedek Péter sem tudott kitűnni a gyermekek közül. Tanítója nem volt megelégedve az előmenetelével ezért az iskolapadban is egyre hátrább került. Az egyébként szerény csöndes gyermek sírásig fokozódó tiltakozása az iskolába járás ellen az ott átélt kellemetlen élményekkel lehetett kapcsolatos. Előfordult, hogy édesanyja kóróseprűvel hajtotta el reggel az iskolába. 19 Benedek Péter életében sok keserűséget okozott az egy évvel korábban megkezdett iskoláztatás, és előmozdította a kortársaitól való elszakadását. Iskolai rossz magaviselete védekezésből fakadt. Amikor később visszaemlékezett ezekre az évekre maga sem értette, hogyan lehetett ő rossz. „Azt beszélik rólam, hogy ekkor a pad tetejin ugráltam, szaladoztam. Űjra jártam az elsőt. Nem is tudtam az első évben semmit. Nem sokra néztek engem akkor, a rektor sokszor megfenekelt, a többiek meg csak nevettek." 20 Később sem vett részt a falusi gyermekek játékában, inkább testvéreivel játszott. Jól sikerült rajzait sem ő, hanem a húga mutatta meg a rektornak. Bátortalan, félrehúzódó gyermek volt; első kiállítását is ekkor rendezte saját magának. „Agácatüskével a ház végire a grádics alá tűztem ki őket, ha volt egy pár. Akkor csinyátam, mikor unatkoztam." 21 Felnőttként sem tudott könnyen beilleszkedni a falu társadalmába. A paraszti közösség legfőbb társadalmi követelménye az egyénnel szemben az volt, hogy feleljen meg státusa normáinak és a megszabott funkcióinak, vagyis tagolódjon be az őt megillető helyre. Benedek Péter édesapja kőműves volt, aki földműveléssel is foglalkozott. Eleinte örült, hogy a fia jól rajzol, mert egy mesterembernek szükséges a kézügyesség. Nehezen látta be, hogy fiából gyenge fizikuma miatt nem lehet kőműves, és ez után már a rajzolgatást fölösleges időpocsékolásnak tartotta, amely a „rendes" munkától elvonja. Benedek Péter így emlékszik vissza ezekre az évekre: „Mindig féltem az emberektől, akik kis termetem miatt és azért, mert semmi hajlandóságot nem mutattam a földműves munka iránt, állandóan gúnyoltak." 22 A hagyományos paraszti értékrendet képviselő apa és a földműves munkát ímmel-ámmal végző fia között sokáig nem volt egyetértés. A szigorú apa a háború után hazatérő fiát még rászorította a a kapálásra a családi földön, nem hagyva elég időt a festésre. Benedek Péter16 1987 óta dolgozom külső munkatársként az MTA Néprajzi Kutatócsoport „Életpályák és kapcsolathálók" с kutatási programban, melyet Hofer Tamás irányít. Az itt alkalmazott kutatási módszerek és a program keretében hallott előadások irányították figyelmemet az emberi életút kutatására. 17 MOLDOVÁN Domokos, 1987. 90—91., BÁLINT Jenő, 1923., 1928., NAGY Dezső 1959., IKVAI Nándor, 1966. 18 NAGY Olga, 1988. 35. 19 GERGÉLYNÉ BAKTAY Julianna, 1979. 9. 20 GERGÉLYNÉ BAKTAY Julianna, 1979. 8. 21 IKVAI Nándor, 1966. CKM Hangarchívum 23. 22 BÁLINT Jenő, 1928. 10. 26
