Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Torma István: Bernece és Baráti a középkorban

tárjárások niáig élő szláv eredetű helyneveket is megőriztek (Budihohegye, Kalakoes, Szuha, Tordavacs). A helynevek többsége és a későközépkori személynevek mindazonáltal már magyar lakosságról tanúskodnak. A két falu birtoklástörténetét rendszerint elnagyoltan tárgyalják, ez vonatkozik a birtokos családok adatait ugyan kimerítő részletességgel felsoroló Bakács Istvánra is, aki a Baráthy (Bernecei) családot feltételesen az alacsonyabb jogállású egyházi nemesek közé sorolja,

12 jóllehet az általa használt oklevelekből kiderül, hogy országos nemesek voltak. Bernece legfontosabb birtokosa 1283-tól adatolhatóan a középkorban mindvégig az esztergomi érsek volt. Egy 1366 előtt készült hamis osztálylevél szerint 1285-ben Bernecét (Bereche) a drégelyi vár tartozékaként Hont fia Demeter kapta meg.

13 A Hontpázmány nemzetség máskor nem fordul elő bernecei birtokosként. Valószínűleg jogigényükkel hozhatók összefüggésbe az általuk Bernecén az esztergomi érsek kárára elkövetett hatalmaskodások : 1293 előtt [Ipoly-] Pásztói István fiai feldúlták és kirabolták a falut, 300 márka kárt okoztak, ezenkívül 25 ökröt és 15 lovat elvittek. 1295 előtt Kázmér fiai okoztak 56 márka kárt. 1312 előtt Renold testvére Péter, négy falu — köztük Bernece kirablásával újabb 300 márkával növelték az érsek kárát.

14 Az esztergomi érsekség itteni birtoklásáról a 15. század végétől ismét hatalmaskodásokról szóló oklevelek tudósítanak. 1495-ben az érsek tiszttartója kemencéi és bernecei jobbágyokkal támadt [Ipoly-]Ságra.

15 Az érsekség bernecei jobbágyai 1504-ben és 1507-ben vettek részt Perőcsényben elkövetett erőszakoskodásban.

16 Az esztergomi érsek bernecei birtokán valóban éltek prédiális nemesek is. 1421-ben Bakon Tamást, Hannus Jakabot, 1497-ben Illyés Andrást, Apczy Mátyást, Csomó Bálint fia Istvánt, Tóth György fia Pált és Farkas Pétert írták egyházi nemesnek.

17 1468-ban az érseki nemesek földjét említik (1. alább). Az esztergomi káptalan 1397 élőttre visszanyúló birtoklásának eseményeit a helyi nemesek birtokainak ismertetésével és a határjárásoknál tárgyaljuk. Baráti és Bernece részben helyi köznemeseké volt. A különböző neveken szereplő, közös származású család(ok) tagjai 1351-től kezdve számtalan esetben jártak el királyi emberként, tanúskodtak környékbeli ügyekben, Hont megyei alispán és szolgabíró is került ki közülük. A két falu rendkívüli közelsége miatt a család tagjai, néha ugyanaz a személy is, váltakozóan bernecei vagy baráti előnévvel szerepelnek. Az oklevelekből az sem derül ki mindig egyértelműen, hogy birtokaik valójában melyik falu határában feküdtek. Szövevényes birtokügyeik közül számunkra a helyrajzi adatokat is tartalmazó oklevelek a fontosak. A számos határjárásnak köszönhetően jól ismerjük a két falut a szomszédoktól elválasztó határvonalat. 1245-ben [Ipoly-] Ság határjárásakor a Kőkapuhoz (ad Portám Lapideam) vezető útnál fordultak Ny-i irányba, itt a Szuhavölgy fejénél (in capite vallis, qua dicitur Zuha) érintkezett a határ Bernece földjével. A völgyben az Ipoly felé haladva, Ság következő szomszédja Peresz11 Néhány példa Bernece környékéről: Kemence, Perőcsény, Szuha. 12 BAKÁCS István 1971. 232—234. 13 KUBINYI Ferenc 1888. 27. 14 GYÖRFFY György 1987. 179. 15 Esztergomi Káptalani Levéltár o. lt. 44—4—2. 16 LUKINICH Imre 1937. 219. oki. illetve Esztergomi Káptalani Levéltár o. lt. 44— 4—17. 17 BAKÁCS István 1982. 1393. reg. és Esztergomi Káptalani Levéltár m. lt. 18—4—4; 34—2—25. 213