Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bagu Balázs: Bátyu község földrajzi nevei és néprajzi vonatkozásai

mintha közelebb folyt volna a Tisza. De vajon hol? Erre az adatközlők sem tudnak elfogadható magyarázatot adni. A történelmi okiratok először a XII. század folyamán említik Bátyút a Betke család birtokaként. A Betke család birtokát Simon bán, Bánk bán veje vette meg a XIII. század elején. 1214-ben hűtlenségi per után a koronára száll vissza Bátyú, Bótrágy, Som, Harangláb, Nagylónya. 1270-ben Rusdi Mihály kapja adományul ezt a birtokot V. Istvántól (1270—1272). Rusdi Mihálynak nem voltak utódai, s a birtok leánytestvérének férjére, Berenczei Kelendre szállt. A Berence helységből Lónyára költözött család felvette a Lónyai nevet, s 635 éven át a falu (falvak) urai voltak (1285—1920). Gyakran pereskedtek egymással a faluért a Lónyaiak. Kézről kézre járt a falu a Lónyaiak között, de a parasztok nyomorúságos helyzete maradt a régi. A Területi Levéltár 1531. június 4-ikei keltezéssel őrzi a község első okiratát, melyben Lórántfy Anna Bátyú lakosainak ajándékozza, adományozza a Nagy Erdőt. Ez az okirat a továbbiakban sok vitát okoz a jobbágyok és a földesurak között. A parasztok azonban a magukénak vallották a Nagy Erdőt és a Nyírségen 1848-ban a kivágott fáit eladják. 1567-ben a tatárok átvonulnak a falun, s azt felgyújtják. Sajnos az 1500— 1700-as évekre vonatkozó adataink a parasztokról nincsenek. Az első okiratok az 1730-as évekből valók. A Lónyaiak szigorúan bántak jobbágyaikkal, s ha azok elszöktek, éltek jogaikkal s kerestették őket. Az egyik okirat tanulsága szerint: „Márkus Miklós Csonka Istvánra változtatta nevét. Bal kezén hiányzik a nagyujja, s ezért magát Csonka Istvánnak nevezte el"

2 — írja a megyének Lónyai Lőrinc. 1773-ból találjuk az első összeírást a falu jobbágyairól, igaz ez csak 23 férfit számlált. Nehéz lenne megállapítani a lakosság számát, de az nem tehetett ki semmi esetre 150—170 főnél többet, bármilyen nagy családok esetén sem. A jobbágyparasztok sorsa nehéz volt. Feltüntetik az okiratok, hogy például Márkus Ferenc jobbágynak 12 napot igavonóval, 23 napot gyalog kellett dolgozni. Ezen felül a következő úr bért fizette: egy forint, 30/13 tűzre való fa, egy fél ivze kifőzött vajat, 1 kappant, 1 csirkét, 3 tojást. 1776-ban Bátyú, Bótrágy, Som és Harangláb lakosai a bírósághoz fordultak és követelték vissza a Nagy Erdőt, amit Lórántfy Anna adományozott nekik. Ez a per 1776-tól 1850-ig húzódik. A parasztok csak szóban bizonygatják, hogy volt adománylevelük. 1850-ben aztán már a levél is megkerül, de a Lónyaiak hamisítványról beszélnek. Végül is a parasztok ismét elvesztik a pert.

3 1786-ban Bátyú községnek 256 lakosa volt 30 házban. 1785-ben alakult meg a református egyház a faluban, s ekkor kezdi meg működését a faluban az első tanító: Szántó András. A jobbágyok földjeinek rendezését a Lónyaiak egészen 1860-ig húzták halasztották. 1862-ben kezdődik meg a tagosítás a községben. 1869-ben Bátyúnak 655 lakosa van, 1880-ban pedig már 845. A lakosság gyorsabb növekedését elősegítette az 1872-ben megépült vasútállomás. 1879-ben Paulai Zsigmond postamester könyvnyomdát nyit, de csak egy évig működik. 1900-ban a lakosság száma 1316. Ekkor a falu lakosai közül 60-an dolgoznak a vasúton.

4 A nagy októberi forradalom nagy hatással volt a község lakosságára. 1919. 2 KTL Acta Urb. Poss. Bátyú 11/1/16. 3 Uo. 4 Statisztikai Évkönyv. Budapest, 1891. 180. 188