Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Bakó Ferenc: Kompolt község településnéprajzának vázlata
az építmény ennél régebbi lehet. 1959-ben Voit Pállal együtt jártuk be és vizsgáltuk meg a pincét, aminek eredményeként Voit a következőket írta: „Az egykori kompolti bencés apátság pincerendszere legtöbb helyen vállmagasságig középkori faragott kváderekkel kifalazva, a barokk időkben dongás téglaboltozattal átfedve. Bejárata a park, illetve a bekötő út felől." 12 Ez a leírás a helység történetének ismeretében készült és utal arra, hogy az építmény a bencés apátsággal hozható kapcsolatba. Az apátságot a XIII. sz. elején, vagy még ennél is korábban alapította az Aba nemzetség, ezért a pince építésének első időpontjára nézve már ez irányadó lehet. A monosort 1280-ban felújították, tehát ez is számba vehető a keletkezés, kialakulás datálásához. Az apátság a XV. sz. végén megszűnt, birtokait az egri egyház vette tulajdonba, amely már 1430 óta Kiskompoltnak is birtokosa volt. A bejárat felett olvasható 1525-ös évszám ismereteim szerint semmi, a pincét érintő nevezetes eseményhez nem köthető. A pince tehát a XVI. sz. óta egyházi birtok lehetett és az is maradt 1743-ig, amikor Grassalkovich valószínűleg megvásárolta Kiskompoltot is a Debrői uradalom számára. Van azonban egy másik vonulat is, amely tekintetbe vehető a pince történetének rekonstrukciójához. Kompolt története az Árpád-kortól 1920-ig az egyházinál még szorosabban kapcsolódik a világi földbirtokosok uralmához. Amint bevezetésemben már említettem, az Aba nemzetség alapító tevékenysége óta a falu és határának déli része Nagykompolt néven századunk közepéig főurak, nemesek birtoka volt és a Heves megye közigazgatásában játszott szerepe valószínűleg ennek tulajdonítható. Nem tudjuk, hogy a pince a két rend, a papság és a nemesség közül melyikhez tartozott, de nagy mennyiségű bor tárolására volt régen is alkalmas és erre is készülhetett, ill. egy időben ilyen meggondolással bővíthették. Minden valószínűsége megvan annak, hogy egykor dézsmapince volt, vagyis a földesúri vagy egyházi bértizedet tartották benne. A jelenleg még nyitott kérdésekre ásatás, terepbejárás és további okiratok feltárása révén lehetne választ adni. Ujabb helyszíni vizsgálatok eredményeként hozzátehetem még az eddigiekhez, hogy a mindenkori pince-alkalmazottak révén is megőrződtek hagyományok, amelyeket a falu német eredetű lakossága a mai napig fenntartott. A Rácz Pál nevű pincemester még a Károlyi családot szolgálta és a helybeliek szerint „a borászatnak nagy tudósa" volt. Tőle hallották, hogy a Nagypincét „Szent László király sógora, Verebélyi nádor építtette és a kőművesek ugyanazt az eljárást alkalmazták, mint amit az egri vár kazamatáinak építésekor: a meszet a kövek közé oltották". A pince egy másik ismerője, Tóth Aladár uradalmi építésvezető azt állította, hogy „a török nem igen tudott a pincéről, mert benne semmi dúlásnak nyomai nem látszanak", ö az 1930-as években kibontotta a templom felé vezető ág elfalazását és itt holttestekre bukkant, akikről azt vélte, hogy a hódoltság előtti bencés szerzetesek maradványai lehetnek. 13 1991 júniusában és júliusában is több alkalommal végeztem megfigyeléseket a pincében és annak környezetében Kárpáti János, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa közreműködésével. Felmérésének eredményeként megállapítható, hogy a pincéből a felső szinten megfigyelt és befalazott elágazások közül egy a kastélyépület alatt végződik, s innen lépcső vezet a földszintre. A másik két elfalazott ág rendeltetése egyelőre ismeretlen. A pince jelenlegi főbejáratát 1925-ben képezték ki, s ezt az eseményt jelzi az ott elhelyezett év12 DERCSÉNYI Dezső— VOIT Pál III. 1978. 370. 13 Heidrich Péter kompolti polgár szíves közlése. 182