Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Bakó Ferenc: Kompolt község településnéprajzának vázlata
tük magyar), 2 bodnár és 1 varga. 9 Amint lentebb látni fogjuk, ez a társadalmi megoszlás Kompolt településszerkezetében is megjelenik. Kompolt középkori történetéhez szorosan hozzátartozik a már említett bencés monostor, ez azonban a kastéllyal és a templommal együtt a török hódoltság alatt romba dőlt. A romokat 1710-ben még lehetett látni, de napjainkra belőlük semmi sem maradt. Csaknem épségben áll azonban egy földalatti építmény, a borospince, ami vagy a monostor, vagy a kastély használatában volt, mint annak része. 10 2. Az északról délre húzódó, a múlt századokban egyutcás településnek, amelyet a templom és a kastély együttese két részre bont, a déli részén az egykori német telepesek, az északin a magyar uradalmi cselédek, zsellérek laknak. A déli rész régiségét hagyományos neve, a Falu is bizonyítja, amelyet jelenleg a falu „munkásmozgalmi-hős" szülöttéről Hámán Kató utcának neveznek. A Falu északkeleti és délnyugati szélén kisebb, halmazos jellegű részek figyelhetők meg, amelyek neve Felső-szög vagy Hatház, illetve Alsó-szög. Itt kereshetjük azoknak az iparosoknak a telkét, akik nem kaptak jobbágytelket és kisiparból éltek. A hagyomány szerint az Aisó-szögfben „guzsalyosok" laktak, akikről a mai öregek már nem tudnak közelebbit, de valószínű, hogy esztergályosok voltak, akik guzsalyt is készítettek. A Falutól északra, a templomon és a kastélyon túl húzódik a Magyar-sor, gyűjtésünk idején Lenin utca, vagy régi nevén Sor. Utóbbi neve onnan származik, hogy 1920 előtt csak egyik oldala volt beépítve, itt az uradalom magyar anyanyelvű munkásai, cselédei kaptak házhelyet. A Falu népével egykor fennállott etnikai és gazdasági különbségek mind a településformában, mind az építkezési módban megmutatkoznak. 1920 után az említetteken kívül főleg kelet felé, a Tárnán túlra terjeszkedett a község, s ennek az új telepnek részben kertváros szerűen beépített, villaszerű lakóházai a Kápolnát Kállai összekötő országútig és a Kál—Kápolna vasútállomásig terjednek ki. A folyamat jelentősebb része az 1945-ben véghez vitt földosztás után zajlott le. A Faluban és a Magyar-soron általános a hosszú, ma már keskeny szalagtelek, az udvar mögött szérűvel és gyümölcsös, veteményes kerttel. Ettől különbözik azonban a két Szög telektípusa, amely leginkább szűk táblatelek, kert nélkül és ezek a falurészek a többihez viszonyítva rendezetleneknek tűnnek. A település déli részén még a közelmúltban is általános volt a több lakóházas soros udvar, ahol a lakóházak egymáshoz épültek. A telekhatár és a járda között általános a virágoskert, a lakóházak sorával szemben pedig a telek másik oldalán gazdasági épületek állnak, többnyire egy fedél alatt. Szilárdabb anyagokból — tégla, kő — épített a kamra, amiben a család öregjei, a nagyszülők laknak és amiket az utóbbi évtizedekben nyári konyhának alakítottak át, és a sokszor fehérre meszelt, léc ráccsal zárt fészer, deszka oldalakkal. A kamra alatt kőből rakott, dongaboltozatú borospince, aminek lépcsős bejárata nyílhat az udvarról vagy a fészer alól. A németek véleménye szerint az a szokás, hogy egy-egy telken több család lakott, sajátos körülményekkel magyarázható. Bár a környék több falujában 9 ÉBLE Gábor 1909. 58—59. 10 DERCSÉNYI Dezső— VOIT Pál 1978. 366. 175
