Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bakó Ferenc: Kompolt község településnéprajzának vázlata

éltek svábok, így Aldebrőn, Kápolnán és Kerecsenden, mégis tartottak az idegen falvak népétől, ezért a telkek több lakóházas beépítését biztonsági okokkal magyarázták. Egy másik, fontosnak látszó tényező a nagybirtok, a Debrői uradalom közelsége, mondhatni szorító hatása, amely lehetetlenné tette a telepesek terjeszkedését, új porták kialakítását, ha a család gyarapodott és így kénytelenek voltak a testvérek és a nagyobb családok együtt maradni. Az előbbi indoknak ellentmond a tény, hogy 1945 előtt a telkeket az utca felé nem kerítették, tehát kaput sem alkalmaztak, csak az udvar és a szérű között, a baromfi miatt. A Falu lakói egymástól sohasem féltek, az udvarról nem tűnt el semmi. 1960 körül még gyakori volt a kapu, kerítés nélküli udvar. Századunk derekán csaknem minden portán volt kerekes kút, de 1880 körül, amikor a kompoltiak rátértek a dohánytermesztésre és annak házi feldolgozására, sokan kivitték a kutat az utcára, a lakóház elé. A dohány beszállítása, simítása, kötözése miatt útban volt. Ezeket többen közösen használták, az egyik ilyen ház előtti kutat hat család használta. 3. A lakóház falának építőanyaga az újjátelepítés óta vályog, de a fundamentumba már az első építkezések óta Kerecsendről és Verpelétről hozott követ raknak. Ezekhez a munkálatokhoz igénybe vették az egész rokonság segítségét. A Magyar-soron föld falat is emeltek, sokszor kő alapozás nélkül. 1886-ban kezdték el téglából rakni a kemencét, de inkább csak a kményét. Az oldalkamra alá ásott borospincét is téglával boltozták be, bár az oldalak kváderkőből készültek. A kemencéhez való téglát emlékezet szerint a Károlyi birtok égetőjéből vásárolták. A tüzelőberendezés formája a két falurészen különbözött egymástól. Mindkét esetben szabadkémény vezette ugyan el a füstöt, de a Magyar-soron búbos kemencében, a Faluban zöld, négyzetes alaprajzú cserép kandallóban fűtöttek. Emlékezet szerint ezek a cserép tüzelő alkalmatosságok mindig zöldek voltak, négy kenyeret tudtak bennük megsütni. Az ember magasságú, hasáb alakú kemencét kívülről, a konyhából fűtötték. Bár a kemence cserepeit a hagyomány szerint 1850 körül Losoncról szerezték be, valószínűnek látszik e típus korábbi használata, ami talán visszavezethető a betelepedés idejére.

11 A zöld mázas cserépkemence egy példányát gyűjtésünk idején (1960 körül) még működőképes állapotban láthattuk. Ebben az időben a deszkás födém már igen ritka volt, mindössze három mestergerendás házat tekinthettem csak mág. Az archaikus ágasfás^szelemenes tetőszerkezetet nem ismerték, bizonyára igen régen, tehát a múlt század elején vagy még korábban kikerült a használatból. Hasonlóképpen nem ismerték a lakószoba közepén, a mestergerendát tartó oszlopot, amit a környék magyar népe „boldog-anyá"-nák vagy „boldogasszony fájá"-nak nevezett. Ennek bizonyára etnikai okai voltak. A hagyományos tetőfedő anyagok közül 1960 táján csak a zsúp volt használatban, az is inkább csak melléképületek tetején. Adatközlőink szerint 1860 körül a cserép már kezdte kiszorítani a zsúpot, előbb csak ezzel javították a tetőt, majd Felföldről, Poltár faluból szekéren hordták Kompoltra a cserepet. A múlt század végén a legmódosabbak házát terméskő palával fedték, de még kevesebb volt a zsindelyes tető. A tető szerkezetének és fedésének korszerűsö11 BAKÓ Ferenc 1984. 116. 176