Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Bakó Ferenc: Kompolt község településnéprajzának vázlata
gedélyt adott a „kunoktól támasztott zavarokban" szétrombolt monostor helyreállítására. 4 A középkorban két település volt a mai helyén, Kiskompolt és Nagykompolt. Az előzőt Felsőkompoltnak is említik az oklevelek, s ez arra vonatkozik, hogy Kiskompolt a mai település északi részén lehetett. 1430 óta az egri egyház birtoka, Nagykompolt pedig a nemesi nemzetségeké, az Abák után az Országh, a Török és a Nyáry családé. 1725 és 1758 között Grassalkovich Antal az egész határt felvásárolta és Kompoltot megtette a Debrői uradalom központjának. 5 Ezzel új fejezet kezdődik a község történetében, amely 1550 óta lakatlan volt. A herceg földesúr 200 év elteltével újjátelepítette Kompoltot, s az eseménynek két forrását ismerjük. Az egyik a különböző levéltárakban őrzött írásos anyag, a másik a néphagyomány. Megjegyzendő, hogy a falu népe mindig büszke volt német származására és bizonyára ennek tulajdonítható, hogy más helyekkel összevetve élénkebben élnek itt a történeti hagyományok. A sváb identitásra jellemzően — a hagyomány szerint — nem voltak hajlandók cselédkedni a hercegnél annak ellenére, hogy az intéző megfenyegette őket: nem nyugszik addig, amíg „két svábnak egy szűrje nem lesz", tehát ilyen szegények nem lesznek. 6 A hely történetírás szerint Grassalkovich 1747-ben kapott adomány levelet a Debrői uradalomra, de az iktatólevél a Tárna völgyében csak Debrő oppidumot, Aldebrőt és Kált említi, tehát Kompoltot nem. Az írott források szerint Kompoltot csak 1754-ben kezdik betelepíteni. A telepesekkel kötött szerződés kiköti többek között, hogy házaikat kötelesek „a már odaérkezett német telepesek mintájára", azonos formában építeni. Ez a kitétel kétértelmű, mert vonatkozhat az 1743-ban benépesített, szomszédos Aldebróre, de éppúgy arra is célozhat, hogy 1747 előtt Kompolton éltek már németek. A néphagyomány u. i. erre utal, amikor eltérően az írott forrásoktól, a telepítés három szakaszát tartja számon. Az első hullám csak egy sor házat épített a kastélytól a temetőig (talán 1747-ben), a Falu többi része később, 1748-ban és 1754^ben települt be. 7 A németek származáshelye a történeti irodalom szerint Elzász, a néphagyomány viszont ennél többet árul el. Az első hullám és a második Kölnből, annak környékéről, a harmadik ugyanonnan érkezett, de ezek között németalföldiek is voltak. Holland eredetűnek tartják a Klész családot. Az első csoport — ugyancsak a hagyomány szerint — tagjai főleg iparosok voltak, akik azért jötteik, hogy „a magyarokat iparra tanítsák". A telepítési szerződés 100 német családot érintett, akik megkapták a szokásos kedvezményeket: mentességet a vármegyei és földesúri adóterheik alól és ingyenes épületfát a földesúrtól. 8 Ez utóbbit azonban a hagyomány szerint nem kapták meg, ezért a telepesek becsapva érezték magukat és a tehetősebbek nem is maradtak itt, visszamentek szülőföldjükre. Kompolt lakosságának összetételét először 1770-ből ismerjük. A 80 szabadk öltözködésű jobbágy és házas zsellér túlnyomóan német nevű, de akad közöttük 3 magyar és 2 bizonytalan eredetű név is. Az iparosokat a 9 hazátlan zsellér között sorolják fel, ezek: 1 molnár, 1 süveges-kalapos, 3 csizmadia (1 közöt4 ÉBLE Gábor 1909. 17; SOÓS Imre 1975. 331; GYÖRFFY György 1987. 109; KOVÁCS Béla 1966. 83. 5 SOÓS Imre 1975. 331; DERCSÉNYI Dezső— VOIT Pál III. 1987. 366. 6 A történeti hagyományra adatközlőim Beck Sándor (sz. 1879), Schmidt Ferenc (sz. 1914) és Heidrich Péter (sz. 1917) volt, akiknek készségét és információit ezúton is köszönöm. 7 SOÓS Imre 1955. 42. 8 SOÓS Imre 1955. 42.; EBERL, lm 1989. 15—17. 174
