Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bődi Erzsébet: A népi empíria egyik kísérlete

és tárgyakban megőrzött emlékéket akart összegyűjtetni. Szeretné megteremteni a jó értelemben vett „falusi" muzeológiát. „A falvak pedagógusainak (a falumúzeumok vezetőinek) leíratlan, de hagyományos kötelessége a falu történetének, néprajzának, élete változásainak figyelemmel kísérése" — írja.

17 A falumúzeum létrehozásában elsősorban a pedagógusokra számít. A korábbi években, még a XX. század első évtizedében már kézbe lehetett venni Bátky Zsigmondnak az Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című munkáját,

18 amelyet tudománytörténetünk jelenleg is úgy tart számon, hogy ez „a magyar néprajzi muzeológia máig egyetlen módszertani segédkönyve".

19 A majdnem 22 ívnyi könyv tartalmazza a néptan rövid történetét, felosztását, módszerét, segédtudományait, a gyűjtés módját, a tárgyak muzeális kezelését (preparálást, megőrzést, leltározást, a múzeumok berendezéséről szóló tájékoztatást, kik és hogyan lehetnek szolgálatára a magyar néprajznak, segédeszközeit, a hazai vonatkozású szakkönyvek szemléjét, és 14 kategóriába besorolt eszközök, tárgyak részletes bemutatását. Mindegyik kategóriát képes táblák egészítik ki. A szakleírásban Bátky Zsigmond röviden közli a kategória (témakör) jellemzőit és rámutat a néprajzi értékére. A témakörhöz tartozó tárgyakról tömör leírást közöl, ahol mindegyik esetben olvasható a tárgy származásának helye is. A tárgymagyarázatnál gyakran utal a hazai szakirodalmi ismereteken kívül a külföldi analógiákra is. Egy-egy tárggyal kapcsolatban felhívja a figyelmet a névanyag fontosságára a tudományos kutatáshoz. Bátky Zsigmond Útmutatója a magyar viszonyok között európai szintű muzeológiát szolgált, Ikvai Nándor /alusi környezetben az ügy iránt falun élő érdeklődőknek szánta Útmutatóját. Nyomtatványa tartalmából kiderül, hogy felhasználta a nagy előd segédkönyvét.

20 Ikvai Nándornál a falukutatás, a muzeológia és népművelés egyaránt hangsúllyal szerepel. Kívánalmait nem országos viszonylatra terjeszti ki, hanem helyi vonatkozásra. Természetesnek tartja, hogy ugyanazokat a jellemzőket máshol is megtaláljuk. Az alábbi kategóriákban következőképp könnyíti a tárgy- és az anyaggyűjtés munkáját: Előbb rövid magyarázatot ad, majd problémát vet fel és szakirodalmat közöl. A gyűjtögető tevékenység kapcsán főleg az erdő javainak felhasználása, a pákász-halász életmód és a gyógynövények után érdeklődik. Legfontosabb tárgyi anyagának tartja a lápi élet tárgyi emlékeit; a vadgyümölcsök és gyógynövények szedésénél használható edényeket. A halászatnál írja: „Különös gonddal kutassuk a lecsapolás előtti idők emlék- és szerszámanyagát (pl. szigonyos halászat a honfoglalás előtti idők emlékeként élt tovább), ügyelve az elnevezések, készítési és használati módok összegyűjtésére is. Ne feledkezzünk el a halászattal kapcsolatos szokások, babonák összegyűjtéséről sem."

21 Vadfogás és vadászat a következő egysége, ahol többek között figyelmeztet az orvvadászok kezdetleges eszközeire és cselekedeteire. Itt sem mellőzi a vadászathoz kapcsolódó szokás- és hiedelemanyag fontos ismeretét. Madarászat. A vadászattal való elkülönítéssel Ikvai Nándor kiemelt figyel17 Ikvai Nándor: op. cit. 15. 18 Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, 1906. 19 Kosa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Budapest, 1989. 149. 20 Ikvai Nándor: op. cit. 65. 21 Ikvai Nándor: op. cit. 20. 18