Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

K. Csilléry Klára: Adatok az asztalszék múltja és továbbélése kérdéséhez

A Giotto XIII. század végi freskóján megörökített új asztaltípus a későbbiekben továbbterjedt Európában. így eljutott Franciaországba, Angliába is/'

2 de különösen korán Közép-Európába. Itt a XIV. században éppen erről az új típusú bútordarabról nyerte nevét az elsődlegesen nyilván ezekre szakosodó, másrészt pedig a nyugat felől behatoló, gyökeresen új bútorkészítési eljárásokat alkalmazó bútorműves, az asztalos, asztalgyártó (mensator, mensipar, Tischer, Tischler)/

13 A Német-Római Birodalom Aranybullájának 1400-ban, Vencel német-római császár és cseh király prágai udvari műhelyében illuminait példánya már csupa ilyen asztalt ábrázol a császári étkezés előírásait illusztrálva.

44 A következő század folyamán az új asztal típusból Németországban többféle sajátos változatot hoztak létre.

45 Ezek, a hazánkban a XIV. század második felétől kezdve ugyancsak terjedő asztalosságnak

46 köszönhetően, jórészt Magyarországon is meghonosodtak.

47 Falun is hamarosan megkezdődhetett a deszkalábas, szilárdan összeépített asztal befogadása, legalábbis ilyenre lehet következtetni annak a három asztalnak az alapján, amelyet 1515-ben a tehetős Jankó János, Fertő-melléki jobbágy bútorai közül egyedül érdemesítettek kiemelésre az öszszeírók, míg a többi beleértődött a sommás „házieszköze elég vagyon" megjegyzésbe.

48 Már a bakos asztal mellett is szépen megfért az asztalszék, nyilván mert más, kisegítő funkcióba került. Természetesnek kell hát tartanunk, hogy az új típusú — Olaszországon belül és túl eltérő időpontokban átvett — deszkalábas és mint szakember kezéből származó termék, jó darabig nyilván borsos áru és ennek megfelelően, reprezentációs szerepet is betöltő asztalra sem ruházták át az asztalszék feladatkörét. Ám még a négyszögletes lapú asztalszék megjelenése sem akadályozhatta a megszokott kerek változat továbbélését. Pedig az Alpokon túl ugyancsak akad korai példa a négyszögletes változatra. Ilyen látható például a Szász Tükör (Sachsenspiegel) nevű jogkönyvnek heidelbergi, a XIV. 42 Lásd pl.: WINDISCH-GRAETZ, Franz 1982. 167. kép (Anglia, XV. sz. második fele). 43 K. CSILLÉRY Klára 1972. 41.; WINDISCH-GRAETZ, Franz 1982. 115. Az általam az előbbiekben elmondottakból következően azonban Windisch-Graetznek az a feltevése természetesen nem állja meg a helyét, hogy az új típusú, deszkalábas asztalt Bécs asztalossága hozta volna létre és ezen saját találmányuktól vették volna az új elnevezésüket az addig használatos „Schreiner" helyett (uo. 116.). Arra viszont rávilágíthat egy ilyen elgondolás, hogy milyen kevéssé aknázta ki a tudományos kutatás a korukat nagyszerűen dokumentáló olasz képzőművészeti alkotások tanulságait, beleértve a legnagyobb alkotók műveit is, mint amilyenek Giottóé. Mindazonáltal más esetben maga Windisch-Graetz utal arra, hogy szemben a korábbi, ellentétes kutatói elképzelésekkel, a német nyelvterületet az olasz bútorművesség részéről már a gótika idején is lényeges ösztönzések érték (uo. 97— 99.). 44 MÜLLER, Konrad—SEIBT, Ferdinand 1983. Négy ilyen kép található a kódex Ч7ЯТТГЮ7Я т1 ЯТ1 (")1{^я1Я1Т"1 45 Lásd pl.: VADÁSZI Erzsébet 1976. 15—16., 21., 23. lap, 8—9., 17—19. kép; WINDISCH-GRAETZ, Franz 1982. 244., 288—294., 311—314. kép; VADÁSZI Erzsébet 1987. 67—68. kép. 46 A XIV. századra lásd: RADOCSAY Dénes 1967. 19., 132—133.; a XV. századra lásd pl.: SZŰCS Jenő 1955. 63., 118—119.; VADÁSZI Erzsébet 1976. 7.; VADÁSZI Erzsébet 1987. 59—60., az utóbbiakhoz hozzátéve, hogy az 1457-ben említett Gregorius Mensarus nem asztalos, hanem mészáros volt, vö.: KNIEZSA István 1955. 337— 338. 47 SZABOLCSI Hedvig 1954. 16. lap, 4—5. kép; VADÁSZI Erzsébet 1976. 7—14., 17— 21., 23—28. lap, 1—7., 10—16. kép; WINDISCH-GRAETZ, Franz 1982. 315. kép; VADÁSZI Erzsébet 1987. 65—67. lap, 21. tábla. 48 SZABÓ István 1969. 222. 154