Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bődi Erzsébet: A népi empíria egyik kísérlete

kítését" jelenti.

11 Ehhez kapcsolódik a gyakorlatban a további szép nemes feladata, a neveléshez, az oktatáshoz történő felhasználása. „A falumúzeumok tárgyai, a népművelésben, az ismeretterjesztésben betöltött fontos szerepük mellett az iskolai oktatás segédeszközei is lehetnek. A gyűjtött anyag témakörön-? kénti bemutatásával, az egyes emlékanyag közvetlen szemléltetésével élményszerűbbé, maradandóbbá válik a tananyag. Ugyanakkor nagy nevelőhatású, a különböző korok logikusan egymás mellé válogatott anyaga az egyszerű falusi emberekre, akik — mint az eddigi tapasztalatok is mutatják — szeretettel tanulmányozzák (hiszen maguk is féltékenyen őrzik) a szűkebb környezetük történeti, néprajzi anyagát."

12 Ebben az összefüggésben tehát nem a tudományosintellektuális érdekek a vezérlők, hanem gyakorlati szempontok, amelyek helybeli igényeket elégítenek ki. A kívánalom röviden: a népről szóló gyűjtés közvetlenül a népnek szóljon. Magyarországon az 1930-as évek elején kibontakozó, majd társadalmi moz-r galommá szélesedő falukutatás történetében is találunk erősen gyakorlati indíttatású kutatási segédleteket.

13 A mozgalom fő célja a honismeret, ezen belül is a lokálpatriotizmus kialakulásának elősegítése volt. Mikrotársadalmak történetét, gazdasági-kulturális helyzetét vizsgálta, „hogy minden falu megismerje a maga hiányosságait, erőforrásait és tennivalóit".

14 Inkább a szociográfia, mint az akkori néprajztudomány kívánalmainak tudott megfelelni. Olyan kérdésekre, mint például: milyen a nép alaptermészete, jellemvonása, életrevalósága, vérmérséklete, értelmi képessége, hajlama, akarata stb., csakis szubjektíven tudtak válaszolni és a válasz legtöbb esetben csak egyéni véleményt tartalmazott.

15 A falukutatásban a Sárospataki Református Főiskola már jóval józanabb szándékú úton haladt. Faluszemináriumát 1931 végén hozták létre. A szeminárium egyik lelkes szervezője és a szeminárium értelmét egyértelműen meghatározó személyisége Ujszászy Kálmán volt. Hallgatói részére kettős feladatot tűzött ki: a tárgyi és szellemi népi kultúrára kiterjesztett adatgyűjtést Sárospatak környékén és a leendő munkahelyek életkörülményeinek megismerése. Ez utóbbi feladat megvalósítását abban látta, ha a közösségi életet közvetlenül befolyásoló tényeket felfedik és a falu vallási életét külön is tanulmányozzák. Elképzeléseinek megvalósítását A falu, Útmutatás a magyar falu tanulmányozásához című munkájának segítségével képzelte el.

16 Ujszászy Kálmán szándéka, szóhasználatukkal élve, a konzerváló falumunka, nagyon közel áll Ikvai Nándor anyagmentéséhez. A két útmutató közötti különbség a vallási néprajz terén és a végső cél formájában mutatkozik meg. Ikvai Nándor falumúzeumot (falumúzeumokat) akart létrehozni. Olyan múzeumot, amelyet a falu teremt meg saját magának. Nem életkörülmények után érdeklődik, nem aktuális társadalmi viszonyok bonyolult csomóját akarja szétbontani ahhoz, hogy megismerjék az ok-okozati összefüggést, hanem tárgyakat 11 Ua. 12. 12 Ua. 12. 13 Demeter Béla: Hogyan tanulmányozzam a falu életét. Erdélyi fiatalok falufüzetei. 2. sz. 1931.; Bodor Antal: A falukutatás vezérfonala. Budapest, 1935.; Ortutay Gyula: A magyar falukutatás új útjai. Vigília 1935. 2. k. 109—125.; Uő.: Magyar népismeret. Budapest, 1937. 14 Bodor Antal: A falu megismerése. 2. nyomtatás. Budapest, 1934. 21. 1. 15 Gunda Béla, Bodor Antal: A falukutatás vezérfonala. Népünk és Nyelvünk VII. 1935. 253—254.; Bodor Antal válasza: Népünk és Nyelvünk VIII. 1936. 25. 16 Ujszászy Kálmán: A falu. Útmutatás a magyar falu tanulmányozásához. Sárospatak, 1936. 17