Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
K. Csilléry Klára: Adatok az asztalszék múltja és továbbélése kérdéséhez
téve a szentsaroknak, hogy azután ebben a funkcióban váljon lényegében országosan általánossá. 11 Ami az asztalszéket illeti, a vezető rétegről ugyan okkal feltehető, hogy már a honfoglalás előtti korban átvette a magyarsággal érintkező törökség előkelőinél szokásos alacsony asztalka, azaz asztalszék használatát, 12 ám a köznépnél ez a bútordarab csak jóval később, a magas asztalt követve honosodhatott meg. Mindenesetre ez még a XIII. század második fele előtt meg kellett, hogy induljon, minthogy Szent Margit 1276. évi kanonizációs jegyzőkönyvének egyik adatából egy szegény baranyai jobbágyember házában már ilyen asztalszék alkalmazására lehet következtetni. 13 Igen jellemző azonban, hogy az asztalszék, szemben az ünnepélyes magas asztallal, hétköznapi kisegítő bútorként került át a parasztsághoz, tehát abban a másodlagos szerepben, amelybe az uralkodó körök lakásaiban a magas asztal előretörése következtében szorult. 14 Lényegében azonban a jobbágy haj lékokban még így is jóléti újításnak tekinthető az asztalszék, hiszen elterjedésének alapvető feltétele a kellő tárolási lehetőség, azaz a korábban igencsak szűkös lakótér megnagyobbodása. Talán ezzel is magyarázható az a tény, hogy egyes vidékek lakosságához, így gazdaságilag előnytelenebb helyzetűekhez, mint például a palócok, végül is nem jutott el, miként ez a Magyar Néprajzi Atlasznak az asztaloknak szentelt lapjából megállapítható. 15 Némileg meghökkentőnek tűnhet ennek az archaikusnak látszó tárgynak viszonylag kései és ennyire korlátozott magyarországi elterjedése. De vajon valóban az asztalok valamiféle ősformáját képviseli-e az asztalszék, akár az oly régiesnek ható kerek lapú és többnyire három lábú, akár pedig a négyszögletes, négy lábú változatában? Ha megkíséreljük közelebbről tájékozódni a bútorok korai történetében, meggyőződhetünk róla, hogy egy ilyen feltevés korántsem állja meg a helyét. A mondott felépítésű asztalszékek kialakulása valószínűleg hasonló módon mehetett végbe, mint a velük egyező megjelenésű és azonos módon is szerkesztett, kerek lapú és három lábú óegyiptomi gyalogszéké, amelynek megalkotására csupán azt követően került sor, hogy az eredetileg uralkodói jelvényül, trónusként szolgáló, összetett felépítésű ülőbútor közhasznú tárggyá, azaz székké vált. 16 Az asztalszék előtörténete ugyan a bronzkori Mezopotámiába vezet, de itt is megelőzte az ilyen típusú bútort az asztalok sokféle kezdeti formája. 17 Csak jóval ezeket követően, a Kr. e. II. évezrednek elejéről idézhetők azok a modellek — apró kegytárgyak —, amelyek sorában már ott található a későbbi asztalszék elődjeként tekinthető, kerek lapból és három lábból álló sumer változat. 18 Az ennek megfelelő bútordarabot tehát minden bizonnyal az asztalhasználat általánosulása után hozták létre — ez idő tájt már konyhai asztalokat is számba vesznek a sumer leltárak 19 —, az egybeszerkesztési nehézségeknek az elkerülésére törekedve. Már a Kr. e. XIV— XV. századból idézhetők példák annak bizonyítására, hogy ez az alighanem éppen az egyszerűségével hódító forma hamarosan tova11 K. CSILLÉRY Klára 1982. 246—252. 12 K. CSILLÉRY Klára 1982. 103—104., 111. 13 FRAKNÓI Vilmos 1896. 306., 308.; vö.: K. CSILLÉRY Klára 1958. 12.; K. CSILLÉRY Klára 1982. 254. 14 K. CSILLÉRY Klára 1982. 253. 15 BARABÁS Jenő 1989. 260. 16 K. CSILLÉRY Klára 1970. 17 SALONEN, Armas 1963. 14—15., 174—176.; lásd még pl.: BAKER, Hollis S. 1966. 248., 253—254., 267. kép. 18 SALONEN, Armas 1963. XX/2. tábla, 175. lap. 19 SALONEN, Armas 1963. 179., 257—258. 150
