Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
K. Csilléry Klára: Adatok az asztalszék múltja és továbbélése kérdéséhez
terjedt, és a kerek lapú, három lábú asztalka, elérve a görögség lakta területet, népszerűségre is szert tett ott. 20 Ezen korai görög példányok egyikéhez, ismét egy modellhez, Mykénéből, nagyon hasonlóak kerültek elő a kora vaskori Itáliából, Grottaferratából, a Kr. e. IX. századból, jelezve tárgyunk további térhódítását. 21 Egy az Északnyugat-Toscana területéről, a Kr. e. 650 körüli időkből származó, a Villanova-kultúrába tartozó temetkezési urna különösen szemléletes példáját nyújtja az ilyen asztalka lényegében végérvényessé csiszolódott formájának, a halott megvendégelése jelenetének részeként (1. kép). Noha egyeduralkodóvá elterjedésének újabb területein sem vált egyelőre a három lábú, kerek lapú asztalka, tekintélyes idő múltán, a Kr. u. I. században 22 ebből az alapformából kiindulva képeztek ki — valószínűleg a korabeli műiparban oly fontos szerepet betöltő kis-ázsiai görög városok valamelyikében — a társadalom tehetős rétegei számára egy új divatú, lábain orientális hatásra főként állatfejekkel dekorált étkezőasztalt. Ez a császárkori fényűzés igényeit pompásan kielégítő forma hamarosan igen kedveltté vált a Római Birodalomban, 23 és minthogy ekkor már erősen uniformizálódik a provinciákban domináló ízlés, ezekben is szélesen elterjedt, 24 beleértve Pannóniát (2. kép). 25 Itt tehát a kultúrjavak felértékelődésének példájával állunk szemben. Valószínűnek látszik azonban, hogy az egészen egyszerű alapváltozatot is folyamatosan fenntartotta eközben a könnyen kivitelezhető volta a szűkös körülmények közt élőknél. Ám szemben a művészies kiképzésű, előkelő formaváltozatokkal, a római korból a szegények egyszerű kerek asztalkáira sajnos nem tudok idézni ábrázolást. Mégis abból a tényből, hogy mindazok az európai népek, amelyek római eredetű kölcsönszóval jelölik az asztalt, 26 ugyanazzal a szóval illetik — csupán jelzővel megkülönböztetve — a kerek, netán négyszögletes asztalszéket is, arra kell következtetni, hogy az egyszerű kerek asztalkának, azaz asztalszéknek az elterjesztése is általában a rómaiaknak köszönhető. Á kora középkori ábrázolásokról jól leolvasható, hogy a kerek asztal a barbár Európában egy ideig — miként szó volt már róla, majdnem az ezredfordulóig — lényegében teljes egyeduralomra jutott: 27 előkelők részére nemes anyagból, művesen kidolgozva, szegényebbeknek meg csak pusztán kifaragva, egyenes botlábakkal, azaz az asztalszéknek megfelelő alakban. 28 Korábbi tanulmányaimban nyitva kellett hagynom a kérdést, hogy mikor honosodhatott meg az asztalszék a középkori európai parasztságnál. A magyar tárgy idevágó adatainak ismételt vizsgálata nyomán fel kellett azonban figyel20 RICHTER, Gisela M. A. 1966. 10—11. lap, 21., 26—27. kép; lásd még: BAKER, Hollis S. 1966. 245. lap, 391. kép. 21 RICHTER, Gisela M. A. 1986. 472—473. kép, 95. lap. 22 A datálásra lásd: VAULINA, Maria—WA 3 SOWICZ Aleksandra 1974.167—168. Meggyőző érvelésük szerint a Richter, Gisela M. A. által bemutatottak közül (lásd: 23. jegyzet) csupán az egyenes lábú példány származhat a Kr. e. IV. századból. 23 RICHTER, Gisela M. A. 1966. 70—71., 111—112. lap, 367—377., 567—572., 577., 580. kép. 24 Lásd pl.: RICHTER, Gisela M. A. 1966. 586. kép. 25 ERDÉLYI Gizella 1974. 96. lap, 28—29., 45., 132. kép. 26 Vö.: K. CSILLÉRY Klára 1958. 4. 27 Nagy Károly végrendeletében részletezően említett ezüst asztalról és kerek társairól Windisch-Graetz feltételezi, hogy római korból valók voltak (WINDISCHGRAETZ, Franz 1982. 15.). Ami a bizáncias félkörű asztalokat illeti, igen kérdéses, hogy ezek tényleg megvoltak-e Bizáncon kívül vagy esetleges megjelenésük románkori ábrázolásokon nem bizánci előképek átmásolásának köszönhető-e. Vö.: K. CSILLÉRY Klára 1958. 41. jegyzet. 28 K. CSILLÉRY Klára 1958. 6—7.; K. CSILLÉRY Klára 1982. 150. kép, 246. lap. 151
