Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Bődi Erzsébet: A népi empíria egyik kísérlete

nyos mértékben veszélyt jelenthet némifajta sematizmus fellépése. Értem az­alatt azt, hogy az összeállított és felkínált elméleti és empirikus módszereket mechanikusan alklmazzák. Köréjük semmiféle egyéni gondolatot nem fűznek. Ezáltal elhalványul az elméleti igény és vele együtt egy új szellemi irányzat születésének reménye. A néprajztudomány keletkezése pillanatától empirikus tudomány volt. Fő feladatának tekintette és tekinti továbbra is a konkrét (népi) kultúra megisme­rését. Ez pedig együtt jár a kulturális jelenségek helyszínen végzett módszeres feltárásával, a rájuk utaló adatok összegyűjtésével. Ezt a műveletet szoktuk nép­rajzi gyűjtésnek nevezni. A néprajzi (helyszíni) adatgyűjtés többféle módon tör­ténhet. Legyen az akár személyes megfigyelés, akár kérdőíves megkérdezés vagy a 'kettő együtt, vagy még egy másfajta eljárás, mindenképpen tudni kell, hogy milyen témakörben milyen célból akarunk információkat szerezni. Ezért a nép­rajztudomány egy-egy témakört felölelő, a célt is előrevetítő speciális kutatási munkaeszközt hozott létre. Mely gyűjtési útmutató, 4 tájékoztató füzet, 5 gyűjtési vezérfonal, 6 néprajzi 'kérdőív 7 és gyűjtőív 8 formájában jelent meg. Már a felso­rolt megnevezésekből lehet következtetni arra, 'hogy a néprajzi adatok össze­gyűjtésére létrehozott munkaeszközök nem egyformák. Mind formailag, mind tartalmukat tekintve közöttük különbséget lehet tenni. Ikvai Nándor Falumúzeum című kiadványa útmutató is és kérdőív is. A gyűjtési útmutató jóval szélesebb témakör után kíván információkat gyűjtetni, mint például a kérdőív. Szándéka valamilyen összetett, rendszerint gyakorlati és tudományos problémát egyaránt megoldani akaró feladatokhoz irányul. Nem kötődik egy bizonyos tájhoz. Kétféle módon segíti az adatgyűjtőt. A gyűjtési feladat meghatározása kapcsán egyrészt részletesen foglalkozik a fel­adat jelentőségével, az eddig megtett megoldási kísérletekkel, röviden össze­fogja a már tudott ismereteket, a részletekhez bibliográfiát ad. Nemcsak ténye­ket közöl, hanem szemléleteket is hangsúlyoz. Folyamatokra, jelenségekre, ösz­szefüggésekre figyelmeztet. Annyi magyarázatot kíván közölni, hogy még a szákképzetlen gyűjtő előtt is egyértelművé váljon az adatgyűjtés módja. Konk­rét, világosan megfogalmazott kijelentésekkel mintegy bevezeti az anyaggyűjtőt a (néprajzi) szakterület főbb kutatási problémáiba és felkínálja a megoldási le­hetőségeket, amelyek közül választani lehet. A gyűjtési útmutatók másik sajátossága az, hogy a magyarázat után gyűj­tőnek megfelelő logikai rendben egymás után sorolja fel azokat a témákat (tár­4 Pl. Bátky Zsigmond: Ütmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, 1906.; Dégh Linda: Ütmutató a munkásosztály néprajzi vizsgálatához. Budapest, 1953.; Szabó Attila—Péntek János: Ezerjófű. (Etnobotanikai útmutató) Budapest, 1976. 5 Pl. Sebestyén Gyula és Bán Aladár: Tájékoztató a Folklore Fellows magyar osz­tályának országos gyűjtéséhez. Ethn. XXIII. 1912. 200—213. Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos: Tájékoztató a földműveléssel kapcsolatos szokások és néphiedel­mek gyűjtésére. Ethn. XLII. 1931. G Pl. Papp László: Vezérfonal a népi jogélet kutatásához. Budapest, 1948.; Vezérfo­nal az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos néphagyományok összegyűjtéséhez. Budapest, é. h.; Barabás Jenő— G ilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk ku­tatásához. Budapest, 1979. 7 Pl. Barabás Jenő, Diószegi Vilmos, Gun da Béla, Sz. Morvay Judit, Szolnoki Lajos: A Magyar Néprajzi Atlasz Kérdőíve I—IV. Budapest, 1958.; Paládi-Kovács Attila: Kérdőív a széna- és rétgazdálkodáshoz. Palóc Kutatás Módszertani Közlemények X. Eger, 1971.; Kunt Ernő: Kérdőív a halotti, temetési szokások gyűjtéséhez. Pa­lóc Kutatás Módszertani Közlemények XXII. Eger, 1979. 8 Pl. Roska Márton: Néprajzi feladatok Erdélyben. Kolozsvár, 1930.; Szendrey Zsig­mond: Néphagyományaink gyűjtőíve. Ethn. XXXVIII. 1927. 272—273. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom