Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)
Fejér Gábor: Az apátfalvi festő asztalosság kialakulásának kérdése
őrizték. 14 Dacára annak, hogy a néprajzkutatók többsége előszeretettel végez terepmunkát ilyen lehetőségek között, Apátfalva néprajza korántsem nevezhető ismertnek, s a lehetséges kérdésfeltevéseknek csupán egyike a festőasztalosság problematikája. E területnek a megyei népművészetkötet előtt úgyszólván irodalma sem volt, 15 és levéltári feltárások sem készültek. Ipartörténeti oldalról közelítve sem reménykedhetünk gyors eredményekben. A vonatkozó munkák Csanád és Békés megyék 18. — sőt részben 19. — századi iparáról ugyan meglehetősen egyöntetűen festenek igen kedvezőtlen képet, de éppen Makó és Békéscsaba, valamint Tótkomlós példázhatja igen szemléletesen, hogy a céhesedés hiánya nem lehetett gátja a stílusteremtésnek. 16 Így megállapításaink csupán a fennmaradt tárgyi anyagra és a recens adatközlésekre támaszkodhatnak, időben pedig elsősorban a századforduló, az első világháború, és a két világháború közötti időszak éveire lehetnek figyelemmel. A két világháború között hagyományosan egymenetes apátfalvi parasztházban a község belterületén, csakúgy, mint a tanyákon a diagonális szobaberendezés volt általános, noha a párhuzamos elrendezés helyi viszonylatban már igen korán, a tízes évek előtt megjelent. Azokban a házakban, ahol két szoba (ház) épült, az utcára néző volt a tisztaszoba (nagyház, tisztaház, nagyszoba, végső szoba), a másik a lakószoba (lakóház, kisház, lakószoba). A tisztaszobába a házhoz költözött menyecske bútora került, a korábban ott lévőt átvitték a lakószobába : „... váltották az öreg bútort." A konyhában nem álltak festett bútorok, a pitvarban is csak esetlegesen és kevés, a vizespad (kantaálló, korsóálló) és a konyhaszekrény (fazekas) (1. fotó). A festett bútorok leggyakoribb típusa a karospad (kanapé), és a sarokpad (sarokkanapé), a fali fogas, vagy tálasfogas (fogas), gyakori a menyasszonyi láda (láda), már ritkább az ágy és asztal, és igen kevés a szék és gondolkodószék, téka, bölcső és vizespad. A felsorolt bútorok a vizsgált időmetszetben homogén lakáskultúrát képezve már sehol sem fordultak elő. (2. fotó) Leghamarabb a gondolkodószék szorult vissza, amelyet a szóbeli adatközlések már nem is említenek, csak múzeumba került tárgyak bizonyíthatják egykori használatukat. A menyasszonyi ládát bár még 1906-ban is ajándékozták az új asszonynak, 14 Pl. nem használják, vagy nem használják következetesen az „ö"-ző nyelvjárást. A lakosok eredetéről 1. BANNER János 1990. 8. 15 A kézirat első megfogalmazása óta megjelent Banner János addig csak kéziratban ismert, a JAM adattárában őrzött műve (BANNER János 1990). A két világháború között keletkezett tanulmány a lakásberendezést precízen leírja, és érinti az ott folyó életet is, de a bútorokra vonatkozóan alig tartalmaz használható utalást. Nagyon röviden említi a kérdést Juhász Antal 1982. 90. 16 A terület ipari viszonyaira nézve 1. PALUGYAY Imre 1855. 111.; BOHDANECZKY Edvin 1940. 70—72. és TÁBORI György 1974. Az asztalosok első megjelenésével Hódmezővásárhelyen 1739-ben (K. CSILLÉRY Klára 1983. 279.), Makón 1734-ben (BOHDANECZKY Edvin 1940. 70—72.), Gyulán 1732-ben (K. CSILLÉRY Klára 1983. 280.) találkozhatunk. Ugyanakkor a korabeli iparost közjogi értelemben legitimáló szervezet, a céh, a fenti három városban csak jóval később, Hódmezővásárhelyen 1777-ben (uo. 279.), Makón 1815-ben (EPERJESSY Géza 1967. 225.), Gyulán pedig 1818-ban (uo. 222.) jött létre. Ha figyelembe vesszük, hogy az első levéltári adatok Hódmezővásárhelyen 1727-ből (K. CSILLÉRY Klára 1983. 280.), Makón 1792-ből (Tóth Ferenc 1983. 20—21.) ismertek festett bútorok alkalmazására, hogy Békéscsabáról ahol céhszervezet csak 1819-ben létesült, már a 18. sz. végéről tárgyi emlékekkel rendelkezünk (Eperjessy Géza 1967. 222., K. CSILLÉRY Klára 1954.), s hogy Tótkomlóson — de Apátfalván sem — egyáltalán nem is alakult asztaloscéh (uo. 223. és 225.), akkor fölöttébb valószínű, hogy a 18. sz.-tól az első festett bútorokat, legalábbis ezen a vidéken — így Apátfalván is — elméletileg kontárok készítették. 133
