Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I. (Studia Comitatensia 23. Szentendre, 1994)

Fejér Gábor: Az apátfalvi festő asztalosság kialakulásának kérdése

a helyi stílusok, s talán atéren is eligazítást kaphatnánk, hogy érdemes-e egyáltalán ilyet keresnünk pl. egy Szegedhez hasonló társadalmi összetételű városban. Tekintettel a tárgyak korára, a kutató általában olyan kismintával kénytelen dolgozni, melynek reprezentativitása nem várható el. Tehát a megoldás még várat magára, s vélhetőleg a konkrét tárgyak és a már eddig is használt levéltári források együttes vizsgálatának komplex módszertani megújítását fogja megkövetelni. Az eddigiekben alkalmazott vizsgálati és feldolgozási módszerek is kínálnak azonban lehetőséget arra, hogy egy másik területen megtegyük a kezdeti lépéseket egy nemkülönben fontos — s az előbbiekkel nem kis mértékben összefüggő — probléma megoldása felé: ez pedig a falusi bútorfestő stílusok kérdése. A Tisza a Maros és a Kőrösök által határolt nagytáj gazdaságilag és nemzetiségileg erősen tagolt népességét a három meghatározó bútorfestő központ (Hódmezővásárhely, Békéscsaba és Makó) mellett nem egy falusi műhely, vagy műhelyek szolgálták ki. Ismeretüket illetően több a kérdés, mint az eredmény. Kétségtelen, hogy Tótkomlósról tudjuk a legtöbbet, elsősorban Tábori György idézett műve, továbbá K. Csilléry Klára néhány megjegyzése

7 alapján. Az egykori megyeszékhely Szegvár és a Tótkomlóshoz hasonlóan szlováklakta Pitvaros a lehetőségek adta szűkszavú stílusismertetésére első ízben 1990-ben került sor.

8 Semmit sem tudunk azonban pl. arról, hogy Nagylak (Nadlac, R) milyen mértékben részesedett a termelésből, s ami még különösebb, hogy Csanádalberti szlovákjai miért jártak oda is bútorért a közeli Pitvaros és Tótkomlós mellett, s hogy milyenek voltak az itt előállított darabok.

9 Megoldatlan, hogy a Kiszomboron ma fellelhető szó szerint egy-két tárgy melyik műhely kisugárzási körébe tartozóan jöhetett létre, netán létezett a községnek saját stílusa.

10 Ma már nagyon nehezen lesz megválaszolható, hogyan értékelhető az egykori Arad megye magyar parasztságát ellátó két egykori asztalosközpont, a Kőrösökközi Agya és Vadász; az ismert darabok az alföldi formavilágba illeszkedő bútorokról árulkodnak.

11 És végül, de nem utolsósorban Apátfalváról kell szólnunk, az ismereteink szerinti — Tótkomlós mellett — legjelentősebb falusi stílust létrehozó községről. Apátfalva K. Csilléry Klára megyei összefoglalásában is a legnagyobb terjedelmet kapta a falusi központok közül. Az alábbiakban a stílus főbb alakulásmeneteit kíséreljük meg nyomon követni.

12 A Makótól mintegy 10 km-re Keletre, a Maros mentén elterülő község (1334: Pothfalua, 1415: Apathfalwa)

13 a hódoltság után jelentős részben Felsőmagyarországi jobbágyokkal települt újra. A lakosok új környezetüktől sok tekintetben markánsan elütő kultúrájuk nem egy jellemvonását napjainkig meg7 K. CSILLÉRY Klára 1983. 288. és 1990. 152. 8 K. CSILLÉRY Klára 1990. 150—151. 9 Saját gyűjtés. A látott darabok már egyszínűre átfestettek voltak. 10 Kiszombor, Helytörténeti Gyűjtemény. 11 SOMOGYI Gyula 1912. 291—293. és 358—359. 12 Jelen dolgozat előadás formájában elhangzott a „Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1987." с előadássorozaton. Annak kéziratát ismerte és felhasználta K. Csilléry Klára 1990. összefoglalásában. Közlését ezen a helyen azért érzem : mégis indokoltnak, mert egyrészt: vélhetőleg nagyobb terjedelemben és illusztrálva lesz lehetőség a téma kifejtésére; másrészt: az előadás anyagának megjelenési ideje jelen pillanatban mégcsak meg sem jósolható; harmadrészt pedig így az előadásban elhangzottak tágabb művelődéstörténeti keretekbe ágyazottan, a kutatás szerény újabb eredményeivel kiegészítve teljesebbé tehetők. 13 BOROVSZKY Samu 1897. 132