Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
30 lelőhelyről ismerjük Pannónia területéről. 145 Pannoniától nyugatra nem jellemző a forma, nem gyártja pl. a mauterni műhely sem. A Duna túlsó partjára is eljutott, pl. Wien-Leopoldau. 146 A provincia szomszédságában morva és szarmata területen a leggyakoribb. Morva területen az V. század közepétől a korongolt kerámiának a vezető formája. Telepekről és sírokból egyaránt ismert. 147 Fő díszítése a besimított vízszintes vagy függőleges hullámvonal és zegzug minta. Anyaga és besimítása alapján egy szürke és egy későbbi fényes fekete simítású csoport különíthető itt el. Formája bikónikus. Hasonló fényes fekete besimítás jellemző Pannoniában a carnuntumi műhely „C" csoportjára, Leányfalun néhány töredékre (9 db) és a legkésőbbi magányos sírokból előkerült edényekre, pl. Dör, Bezi-Paskum (Ottományi 1981: 50., Grünewald 1979: 78.). A szarmatáknál többféle forma található ilyen peremmel. A két alaptípus a bikónikus és egy gömbölyű edény, pl. Párducz 12. típus 10. változata gömbölyű edény, de sok más helyi szarmata formán is feltűnik. 148 A forma eredetét Alföldi A. kelta előzményekre vezette vissza, amik szarmata területen továbbéltek egészen az V. századig (1932: 46.). Hasonló peremű edények valóban találhatók a kelta anyagban, nemcsak az Alföld, hanem a Dunántúl területén is. 149 Ezek általában bikónikus, alul gömbölyödő edények. A leányfalui formákra nemigen hasonlítanak, sokkal inkább a morvaországi típusokra. A másik vélemény a formát Pontus-vidéki eredetre vezeti vissza. 150 Itt provinciális római formaként már az I—II. században feltűnik. Erősen bikónikus változata a Csernyahov-kultúra Ш— IV. századi anyagára jellemző. Tejral szerint geto-dák közvetítéssel jutott el a Pontus-vidékról a szarmatákhoz és a Csernyahov-kultúra hordozóihoz. Morva területen csak az V. század 30-as éveiben tűnik fel, keleti germán hatásra. A provincia területére valószínűleg nem ezen az úton jutott el a forma. Ugyanis sem a szarmata, sem a Csernyahov-kultúra edényei nem hasonlítanak a pannóniai típusokhoz. Ugyanakkor feltűnik kora császárkori, teljesen római környezetben is, sárga színű, érdes felületű csillámos anyagból, pl. Carnuntum. 151 A pannóniai anyagban főleg a IV. század végére — V. század elejére jellemző ez a kerámia. Az olyan késő római temetőkben, melyek a IV. század közepén, második felében voltak használatban és a besimított díszítésű kerámiát csak a behúzott peremű tálak és körte alakú edények képviselik, ott még nem tűnik fel a murgai korsótípus. Jellemző viszont a század végén épült táborok és őrtornyok, valamint temetőik anyagára és ugyanebben a korban a provincia belsejében is feltűnik. Használatának végét az V. századi magányos sírok jelentik. Az edényt használó népesség kérdése bizonytalan. Rómaiak, szarmaták, szvébek, hunok, keleti gótok egyaránt használják. Egy időben nagy területen egyszerre gyártják. „Interregionális" forma, római és barbár területen egyaránt megtalálható. Alföldi „hunkori" korsónak nevezi, de a forma már korábban, a IV. század végén fellép és az V század közepére már az egész Kárpát-medencében elterjedt (Ny-Magyarországgal és Dél-Szlovákiával bezárólag). Egy-egy darabot még pl. Prágából vagy Közép-Németországból is ismerünk, de főleg a Közép-Duna-vidékre jellemző. Használatának vége bizonytalan. A VI. században már nincs. b) Egyfülű, szűk nyakú korsók: 18—20. tip. (17—18. t.) besimított 5., 6a., 7., 13., 12., 17—18., 20—21—22. típusok (37-41. t.) Alföldi XXXI/4a—b. A szűknyakú, egyfülű korsókhoz többféle perem tartozhat. A besimított díszítésű edényeknél leggyakoribb a tölcséres perem. 152 Leányfalun három ilyen töredéket ismerünk (18—20. tip.). A 20. típus nyakán a már tárgyalt körömbenyomkodások és kör alakú minták találhatók. Mind a három nagyon kicsi töredék. A forma egy mázas vagy besimított díszítéssel ellátott korsótípus, melynek ép edényeit elsősor29
