Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

Hasonlókat, de kicsit kisebbeket gyártott, ugyancsak simított felülettel a carnuntumi műhely {Grünewald 1979: Taf. 75/3—4.). 1) 25. t. 21. típusú edénye: Mély edény egyosztatú szalagfüllel. Tál vagy fazék. Egyedi forma. Leányfalun három peremtöredék tartozik ide. A 20—20a. típusokat bekarcolt hullámvonal díszíti, a 21-et pedig besimított rácsminta. A forma kicsit hasonló az ,,S" profilú edényeknél tárgyalt 32a. típushoz, de pereme más és valószínűleg mélyebb. Pontos analógiáját nem ismerjük. Alföldi A. közöl még egy kis táltöredéket, besimított rácsmintával, de az edény formája nem állapítható meg. (1932: XXX/7. ) B) Pohár : A pohár forma igen ritka, nemcsak Leányfalun, de a többi késó római telepanyagban is. Valószínű, hogy az agyagtányérokhoz a készletben üvegpoharak tartozhattak. 1. típus (21. t.) Felülete simított, talpa törött. Nagyon ritka forma Pannónia területén. Pontos analógiáját Noricumból, egy limes menti temető sírjaiból ismerjük. E rannersdorfi poharak egyikét besimított hullámvonal díszíti.

142 Mellékleteik V. századi használatra utalnak. Hasonló edényeket se Ausztria, se Magyarország területéről nem ismerünk. Vannak viszont hasonló formájú IV—VI. századi, bizánci eredetű üvegpoharak pl. Izvoare, Hegykő. Ez a típus tehát valószínűleg ezeket a késő római korban fellépő üvegpoharakat utánozza.

143 A kora római I—II. századi kerámiában a forma előzményeit is megtaláljuk. Ezek kicsit szélesebb szájú és szögletesebb alsó részű típusok, pl. Burgenae.

144 C) Korsók: A korsók 19%-a tartozik ide, fele-fele arányban simított, ill. besimított felülettel. a) Galléros („murgai") peremű korsók: 3—4., 6., 13. tip. (15—17. t.) és 37. t. 2. tip., Alföldi 1932: XXIX/2, 8-9. A 6. típus kivételével valamennyin van besimított díszítés, de a 6. olyan kicsi perem, hogy a nyakán, a hiányzó részen még lehetett besimítás. A díszítés főleg a nyakon alkalmazott függőleges sáv (3—4. tip.), vagy függőleges vonalak (D. tip. és Alföldi XXIX. t. 8.). Ez alatt egy sávban másfajta motívum is következhet pl. a 4. típusnál ferde vonalakból képzett háromszög- és indadísz. Lehet a nyakon rácsminta is (Alföldi XXIX/2.) vagy a vállon bekarcolt hullámvonal alatt ferde besimítások (Alföldi XXX/6.). A klasszikus „murgai" díszítés, vagyis a függőleges sávok közötti függőleges zegzug minta vagy hullámvonal nem jellemző a leányfalui anyagra. Itt a függőleges sávok között rácsminta vagy indadíszítés található, az is más típusú edényeken (40. t. 18—19a—b., 41. t. 23.). Ez a murgainak nevezett, galléros perem többféle edényformán is előfordul. Leányfalura legjellemzőbb egy lefelé szélesedő nyakú, gömbölyű hasú korsó. Az összes besimított díszítésű ehhez a típushoz tartozik. Zömökebb és karcsúbb változatban egyaránt előfordul. A többi forma szűk nyakú, egyfülű, hengeres vagy gömbölyű testtel, főleg mázas vagy szürke, jól iszapolt, keményre égetett kivitelben készült. A típus a IV század végén, a 370-es években tűnik fel Pannoniában. Többnyire simított felülettel vagy besimított díszítéssel. A Leányfalun gyártott, keményre égetett házikerámiából csak Tokodon készült hasonló mennyiségű edény. Mázas kivitelben főleg Leányfalun gyártják, bár egy-két darab Tokodon is előkerült (Bónis 1987: V/8, XVII/6.). A forma elterjedése széles körű. Főleg a limes menti erődökben és temetőkben fordul elő pl. Carnuntum, Vindobona, Pilismarót, Intercisa, Dunabogdány, Tokod stb. A provincia belsejében pedig a belső erődökben és erődített városokban, valamint egy-két V századi sírban gyakori, pl. Keszthely-Fenékpuszta, Ságvár, Sopron, Csákvár, Szekszárd, Babarc stb. Besimított díszítéssel kb. 28