Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Simon László: Korai avar kardok
A I—II. és Ш— IV. típusú kardok „egymásra hatása" azonban megmutatkozik e típusok pengeszélességének változásában is. Az alábbi adatok a korai avar kor egyes periódusaira keltezhető összes kard teljes hosszúságának és legnagyobb pengeszélességének számtani középértékét mutatják, zárójelben a vizsgált periódusra keltezhető, mérhető fegyverek darabszámával. Egyélű kardok 566/568-VI/Vn. század fordulója: 96,3 cm (2); 3,4 cm (11), VI/W. század fordulója - 6267630: 87,5 cm (15); 3,3 cm (8); 626/630 — 670: 98 cm (Ю); 3j6 cm (4) — ha ideszámítjuk a feltehetően 610/620 körül készült nagykőrösi leletet is, akkor 3,4 cm. Vu. század 1—2. harmada: 89,3 cm (3); 2,9 cm (3). Együttvéve a korai avar kor első felére datálható egyélű kardokat, ezek teljes hosszúságának számtani középértéke 90 cm, a legnagyobb pengeszélesség számtani középértéke 3,4 cm. Ez azt jelenti, hogy a VII. század 2. harmadára keltezhető kardok abszolút értékben hosszabbak és szélesebb pengéjűek a korábbiaknál. Kétélű kardok VI. század 3. harmada: 101,8 cm (3), 4,7 cm (21); VII. század 1 harmada: 97 cm (3); 3,7 cm (2), VI. század 3. harmada — VII. század 1. harmada: 95,3 cm (5); 4,1 cm (4), VII. század 2. harmada: 93,4 cm (1); 3,7 cm (2), VII. század 1—2. harmada: 86,5 cm (1); 4,2 cm (1). A korai avar kor első felére keltezhető kétélű kardok teljes hosszúságának 97,5 cm, legnagyobb pengeszélességének 4,5 cm a számtani középértéke. Összefoglalóan a kétélű kardokról megállapítható, hogy a korai avar kor fiatalabb periódusában a teljes hosszúság és a legnagyobb pengeszélesség középértéke csökkent a korábbi időszakhoz képest. Együttvéve az egy- és kétélű kardok legfontosabb paramétereinek változásáról mondottakat megállapíthatjuk, hogy a korai avar kor első felében meglevő viszonylag nagyobb méretbeli különbözőségek a korszak második felére kisebbek lettek, s amíg a korábbi időszakban a kétélű kardok egyértelműen nagyobbak voltak az egyél űeknél, addig a korszak második felében az egyélű kardok hosszúságának átlagértéke nagyobb, mint az egykorú (igaz: egyetlen) kétélű kardé. (Ennél az összehasonlításnál a csak tág időhatárral keltezhető VII. század 1—2. harmadából való leleteket mellőztem.) Ezekből a számadatokból arra következtethetünk, hogy a korai avar kor második felében a háttérbe szoruló Ш— IV. típusú (kétélű) kardok méretbeli tulajdonságai megjelennek a továbbra is gyakori I—II. típusú (egyélű) kardokon. A kardleletek számának csökkenésével együtt tehát kimutatható a domináns kardfajták átalakítására, továbbfejlesztésére való törekvés is. Ez a típusfejlesztés azonban nemcsak a kétélű kardok paramétereihez való közelítésben, hanem olykor a penge egész enyhén ívelt kialakításában, esetleg a kardhegy kétélűre való köszörülésében, tehát a fokéi alkalmazásában is megnyilvánult. Ezeket a fegyvereket soroltam az V. típusba. Miután az V. típusú korai avar kardoknál kétségkívül föllelhetők az említett tulajdonságok, s mert ezeket a szablyák legfontosabb jellemzői között tartja számon a kutatás, logikus a következtetés, hogy a kárpát-medencei korai avar kardok fejlődésében az ívelt pengéjű és fokéles szablyák kialakulása felé mutató tendenciák kimutathatók. Néhány északnyugat-iráni kard közlése kapcsán Bálint Csanád foglalkozott legutóbb a szablyák kialakulásának kérdésével. Eredményeit a következőképpen foglalhatjuk össze: A szablyák formai ismérveinek, vagyis a penge enyhén ívelt kialakításának és a fokéi alkalmazásának tipológiai előzményei az V—VII. századi dél-oroszországi és belső-ázsiai sztyeppevidékeken hiányoznak. Ugyanakkor a fokéi kivételével megfigyelhetők ezek a tulajdonságok az észak-iráni VII. századi kardok egy csoportján. Miután a szóban forgó fegyver legkorábban 670 körül a sztyeppén 283
