Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Simon László: Korai avar kardok

a tárgyalt korszakon belül nagyjából egyenletes, illetve a korszak második felében a fentebb kimuta­tott általános tendenciának megfelelően kevesebb, mint a megelőző időszakban. A kétélű kardoknál ez a tendencia még erősebben érvényesült. A korszak első feléből származik több mint г Ц részük, míg a korai avar kor második felében számuk a korábbi időszak kétélű kardjaihoz és az ugyancsak VII. század 2. harmadára keltezhető egyélű vágófegyverek számához képest is csekély. ADATOK A KORAI AVAR KARDOK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ Összefoglalva az eddigieket arra következtethetünk, hogy a korai avarok körében az egyélű kar­dok (I— П. típus) használata tartósabban meggyökeresedett, ezek tekinthetők az ősi, jellegzetesen ázsiai kardfajtáknak, szemben a kétélűekkel, amelyek csak az új (európai) ellenféllel (Bizánc és a germánok) szembeni harc aktív időszakában voltak gyakoriak, s amelyek a kapcsolatok békésebb me­derbe való terelése után lényegében eltűntek, de legalábbis az I— П. típusú fegyverekkel szemben ab­szolút háttérbe szorultak. Ennek a megállapításnak a helyességét az avarság belső-ázsiai őshazájában és annak közelében talált leletek is megerősítik. A avarság belső-ázsiai összetevőjének 552. évi elvándorlása előtti időszakából innét származó kardok zöme szintén egyélű, míg a kétélű példányok meglehetősen ritkák. 89 Azt már fentebb is em­lítettem, hogy a gyűrűben végződő markolattal ellátott kardok is túlnyomórészt egyélűek. Egyélűek azok a kardok is, amelyeket az egykorú keleti párhuzamok között leggyakrabban idéznek a kutatók: Maloe Perescsepinón az épebb kard esetében röntgenfelvételek igazolják azt, ami egyébként a rendkí­vül keskeny pengeszélességből (2,8 cm) amúgy is nyilvánvaló. 90 A glodosszi fegyverről Ambroz mutatta ki meggyőzően, hogy a szablyának vélt ívelt markolat- és pengedarabok valójában kindzsál­hoz tartozó leletek, s a kard a hüvely és a markolatveretek alapján csak egyenes pengéjű fegyver lehe­tett. 91 Tegyük hozzá: a kard alsó P alakú függesztójéhez csatlakozó, megközelítőleg hengeres hü­velyborítás 1 : l-es méretarányú fényképe alapján rekonstruált legnagyobb pengeszélessége (a tokveret nagyobbik átmáróje kb. 3 cm, ebből a hüvely falára és a díszítő veret vastagságára kb. 0,5 cm számolva a penge itt kb. 2,5 cm) valamivel 3 cm alatt lehetett, ami az avar kardok hasonló méretei­nek vizsgálata alapján szinte biztosan egyélű kardra vall. Egyélű a 104 cm hosszú arcübasevi kard, 92 akárcsak a voznyeszenszki fegyver, 93 az ucs-tepei arany veretes P füles kard, 94 vagy a rosztovi kerü­leti Epifanova mellett talált lelet. 95 Joggal állapította meg A. K. Ambroz, hogy ebben az időben a kelet-európai, közép- és belső-ázsiai nomádok körében az egyélű kard volt az uralkodó vágófegy­ver. 96 Ezzel szemben mind a germán, 97 mind a bizánci harcosok 98 kétélű kardokkal harcoltak. A korábbiak alapján nem lehet kétséges, hogy a korai avaroknál a rövid időre és nagy számban feltűnő kétélű kardot elsősorban az éppen aktuális ellenfél fegyvereihez való alkalmazkodás hívta életre. 1930-ban Jankó László 99 , 1939-ben pedig Csallány Dezső is a bizánci kultúrkör felé vezette a keresztvas nélküli kétélű kardok eredetének szálait. 100 Néhány leletről kétségkívül megállapítható annak idegen származása: a germán kardokról fentebb már volt szó, bizáncinak pedig csak egyetlen példányt, az aradaci 85. sír fegyverét tarthatjuk. 101 A 626-ig szinte folyamatos Bizánc elleni hadjára­tok azonban rengeteg alkalmat adtak kétélű kardok zsákmányolására, vagy akár az ilyen fegyvereket előállító kardkovácsok Avariába való áttelepítésére. Ugyanakkor az is biztos, hogy az avarok mesterei is megpróbálták utánozni ezeket. Valószínűleg a kísérletező kedvű avar kardcsiszárok terméke az a néhány lelet (Környe 35. sír, Tiszavasvári-Koldusdomb 1. sír, Sopron), amelyekről a vágóélek részletezésénél már szóltam. Emlé­keztetőül: ezekben a kardokon összeelegyedve tűnnek elő az egy- és a kétélű kardok legfőbb jellem­zői: mindnél a kardhegy kialakítása érdemel szót, valamint a soproni leletnél az egyélű kardoknál kivételes pengeszélesség is. (20. kép, 21. kép 2.) 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom