Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Simon László: Korai avar kardok
laggyűrűből és sima lemezből álló együttes a két függesztő között volt. Ugyanilyen lehetett az alsó függesztőveret és a koptató között is, ez nyilván a lelet megtalálásakor elveszett. Ha következetességet tételezünk fel az aranyszerelékek elhelyezésében, akkor a kardmarkolaton csak mintás lemezek lehettek (kivéve a gyűrű borítását), a hüvelyen pedig mintás lemezgyűrűkkel szegélyezett sima lemezek. Rekonstrukciós elképzelésemet erősíti a sima lemezeket szegélyező képszalagok szélességéből levonható következtetés is. A két függesztőveret melletti sima lemezt 1,4—1,5 cm széles pántok szegélyezik, egyforma szélességű szalagok szokták szegélyezni a koptatót is. A kunágotai kard régebbi helyreállításán azonban nem így van: az egyik szalag 1,4 cm, a másik 0,8 cm széles. Ez utóbbi mérete szerint tehát kilóg a sorból, megegyezik viszont a két függesztő közötti sima lemezt szegélyező pántokéval. Ebből következően a László Gyula által a koptatóra helyezett 0,8 cm széles képszalagnak is hasonló helyet kell találni: véleményem szerint az alsó függesztófül és a koptató közötti sima lemez egyik szegélypántja volt. (22, kép 1.) Elméletileg a markolatfej vagy a markolattő mintás lemezeit is szegélyezhette, de azokból a szegélypántokból egy sincs meg, így nem ismerjük szélességi méretüket sem, tehát indokoltabb ezt a 0,8 cm-es képszalagot a hüvelyre helyezni. Bizonyosan mindkét végén szegélyezték a koptatót is, e szalagok közül azonban ma már csak az egyik van meg, a másik feltehetően elveszett. Ehhez hasonlóan állítottuk helyre a töredékesen előkerült ezüstveretes dabasi kardot is. E kardhüvelydíszítés analógiáját a Szegvár, Orom dűlői temetőből 66 és az 595-re datált anjani (Kína, Ho-nan tartomány) testőrszobrok ábrázolásáról ismerem. 67 (Ez utóbbin csak egyetlen függesztő tartotta a kardot.) A kunágotai kard mintás szalaggyűröi kronológiai szempontból is fontosak. Tudniillik általuk ez az utolsó és egyben egyetlen európai pél dánya a mintás lemezekkel díszített markolatkarikás kardoknak, ilyeneket eddig csak az V—VI. századi Koreából ismerünk. 68 Ezt a karddíszítő stílust a Kárpátmedencében csak az avar honfoglalók nemzedéke ismerhette, ebből következően a kunágotai kard szerelékei az 568 körüli évtizedekben kerülhettek helyükre. Épp ezért ez a lelet véleményem szerint cáfolja A. K. Ambroznak azt a nézetét, miszerint a szóban forgó markolatkarikás, keresztvasas, háromívű függesztőfüles kardok a Duna—Tisza vidékén alakultak ki. 69 Ez és az alábbi idézett keleti párhuzamok is igazolják e fegyver ázsiai eredetét. A hármas ívű függgesztőfül egyszerűbb kivitelű, Felső-Ob vidéki II—IV. századi ősformájára már Bóna István is felhívta a figyelmet 7) , nemrégiben azonban ezek jobb megjelenésű rokonát is közölték a kirgiziai Samsiból. 71 A IV—V. századi tárgy rendeltetéséről nem informál az idézett kiállítási katalógus (mint fentebb láttuk: kárpát-medencei avar testvéreinek funkcióját is csak jó 60 évvel első felbukkanása után tisztázta Fettich Nándor), csak későbbi analógiák alapján feltételezhetjük, hogy valamilyen függesztő lehetett. A famaradványokat is megőrző veret ezüstből készült, két kisebb ívű végén egy kerek és egy rombusz alakú gránátberakás látható. A tárgy kialakítása érdekes módon eltér a hazai analóg darabokétól, a fotóról ugyanis úgy tűnik, mintha kettős veret lenne. Ez esetben rendeltetésének fenti meghatározása, vagy legalábbis a kardfüggesztók közé történő besorolása kérdéses. Formája révén ez a lelet a Maloe Perescsepinó-i 72 , a kunágotai tiszaalpár-várdombi, tiszaalpártiszaújfalui, keceli, csengelei, visegrádi, mandjelosi, kunszentmiklós-bábonyi, nagykőrösi kardok hármas ívelődésű függesztővereteivel rokonítható. Az említettek közül jó néhányon megtalálható a kerek, sőt a két utóbbin a rombusz alakú rekesz is. Jóllehet a samsi veret nagyobb avar párhuzamainál (H = 12,5 cm, Sz = 5,5 cm), de arányai azokét példázza. (13. kép) Néhány kardon egészen ritka és sajátos díszítés is feltűnik, feltehetően térkitöltő ornamentumként. Az egyik ilyen a keceli kard rovátkolt és kalászmintás pántja, a másik a nagykőrösi lelet pikkelyes mintázatú préselt lemeze. Mindkettő a markolatgombot fedte. 73 (17. kép) 277
