Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
A típus a provinciális kerámiában a IV. század végére és az V. század elejére jellemző. Elterjedési területe nem túl nagy. 17., 19. típus: (4. t.~3. t.) A forma az előző típus nagyobb, magasabb nyakú változata. A17. típuson csak besimítás, a 19.-en bekarcolt és beszurkált díszítés is található. A 17. tál alját a műhelyre jellemző, simított seprűs díszítés borítja. Keményre égetett, jól iszapolt anyagból készültek. A forma pontos analógiáját nem ismerjük. Hasonló, kevésbé éles törésű, jobban kihajtó peremű tálat találtak Intercisán, melynek alsó részét ugyanilyen seprűs díszítés borítja. Nyakán besimított függőleges vonalak találhatók. Hasonló formájú, rácsmintával díszített töredéket ismerünk még Keszthely-Fenékpusztáról. 127 Mindkét analógia Valentinianus utáni rétegből került elő. Ide tartozhat talán még három kis peremtöredék Leányfaluról, melyek túl kicsik ahhoz, hogy a formát pontosan meg lehessen állapítani (40/19—a—b.). Nyakukon besimított függőleges sávok között X minta található. 17a —b. típus: 4. t. Mélyebb, fazékszerűbb edények. A 17a. típus pereme, anyaga és díszítése hasonlít az előbb tárgyalt tálformához. Talán egy készlet darabjai lehettek. A 17b. felülete érdesebb, anyaga rosszabb kidolgozású, színe nem barna, hanem szürke. De díszítése ugyanolyan, a talp felett viszont díszítetlen sáv fut körbe. Leányfaluhoz legközelebb eső területen, Érdről került elő egy hasonló ép edény, szórványként, 128 valószínűleg V. századi. Kapolcson pedig egy V. század utolsó harmadára tehető, keleti germán női sírból ismerünk egy ugyanilyen formájú és díszítésű edényt. 129 A típus kisebb változatát szemcsés, keményre égetett anyagból Tokodon is gyártották. Az itt előkerült egyik példánynak a mi 18. típusunkhoz hasonló ,,murgai" pereme van (Lányi 1981: Abb. 8/7—8., Typ. VIL, 76.). Alföldi A. már közölte az egyik edényt, mint a római és barbár kultúra összeolvadásának jellegzetes példáját (1932: 51., XXIX/3.). A formát jellegzetesen La-Tene-típusnak tartja. A 18. típus is késő kelta forma, az I— П. században Dél-Pannoniában gyakori (Bónis 1942: XII/12.). A kelta kerámiára valóban jellemző a bikónikus edényforma, bár tálaik jobban hasasodnak és peremük kihajlóbb. Egy esztergomi edény szinte tökéletes párhuzama a 17b. típusnak, kissé kihajlóbb peremmel. 130 A forma kisebb, néha díszítetlen előzményei a Csernyahov- és Przeworks-kultúra területén is megtalálhatók a III—IV. században. Mindkét területen valószínűleg kelta hatásra. 131 Az V. század 30-as éveiben tűnik fel, besimított díszítéssel, délmorva területen valószínűleg és Alsó-Ausztria északi részén. Nyakukat és vállukat többnyire egy-egy borda is díszíti, a besimítás pedig csak néha rácsminta, többnyire hullámvonal. 132 Itt a bikónikus edények számtalan változatát gyártják ebben az időben. A forma, bár erősen érződik rajta a Csernyahov-hatás, nem kifejezetten e kultúra körébe tartozó kerámia. A tálak ívelt felső része inkább a Duna-vidéki fazekasműhelyekre jellemző (1985:130.). Helybeli szvéb népesség használja, idegen, keleti gót hatásra, Tejral szerint. Ezek az edények már későbbiek, mint a mi típusaink. Az V. század végén egyes noricumi erődökben és Raetiában is feltűnik a forma, besimított rácsmintával. 133 Még későbbiek az élesebben bikónikus ternitzi gyártmányok, a VI. század elején. Itt a műhely vezető formája ez a típus, főleg besimított rácsmintával, vagy függőleges vonalakkal díszítve (Friesinger 1981: Abb. 33—41.). A mi edényeinknek már egyik sem pontos analógiája, még leginkább az ún. helyi É-dunai változat példányai hasonlítanak. 134 Ebben az időszakban maradék római népesség élt itt, langobárd uralom alatt. Langobárd sírból területileg közelebb is ismerünk hasonló edényeket, pl. Szentendre. 13 " 1 26
