Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
húzódott. 108a Ettől keletre igen sok van, főleg Pannoniában, de Raetia, Noricum és az al-dunai erődök anyagában is jelentős mennyiség került elő belőle. Raetia átmeneti terület, itt csak a dörzstálakat vonták be mázzal. Nyugatabbra főleg korábbi, I— III. századi mázas műhelyeket ismerünk, pl. Köln, Trier, Linz stb. 109 , ill a már említett pannóniai hatásra visszavezethető krefeld-gellepi kerámiát. Mint láttuk É-Itáliában is feltűnik a IV. század második felétől, sőt néhány darab még Angliában is található. 110 A Duna túlsó partjára, a Barbaricumba is eljutott ez a kerámia. A leányfalui mázas edényeink analógiái tükrözik ezt az elterjedési képet, bár legtöbb hasonlóság a tokodi anyaggal mutatható ki. 3. SIMÍTOTT FELÜLETŰ ÉS BESIMÍTOTT DÍSZÍTÉSŰ KERÁMIA: a) A simított felületű kerámia Leányfalun az anyag 19%-át alkotja (220 db). Ez ugyanannyi, mint a mázas kerámia. Ezen belül legtöbb a tál (43%) s majdnem ugyanennyi a bögre-, fazéktöredék is (39%). A többi korsó (11%), pohár és hombár (1—1 db). Az edények 3 / 4-e formához köthető, elég kevés az oldaltöredék. Ide tartozik a behúzott peremű tálak másik fele — 5 db —, amiből kettő kézzel formált. Igen sok még a kónikus falú mély tál, bordákkal tagolt felső résszel (12., 14. tip.) vagy vízszintes peremmel (40., 40b., 41. tip.). A többi formából csak egy-egy töredék fordul elő. A korsók közül főleg a tölcséres peremű formák tartoznak ide (18—20. tip.) és egy murgai perem (6. tip.). Valamint igen sok korsófül. A 27. típus tartozhat egy bikónikus edény formához, mely kicsit nagyobb szájátmérővel már fazéknak is nevezhető. Vagy pedig egy vállban kiugró, egy fülű ún. körte alakú edény. Ez utóbbi forma mind a négy évszázadon keresztül használatban volt, kelta előzményekre vezethető vissza. 35 Kezdetben szemcsés, keményre égetett anyagból készült, majd a IV századtól simított és besimított díszítéssel is általános. 36 A kihajló peremű kis bögrék és fazekak, valamint a szokásos leányfalui fazéktípus is igen gyakran készült simított felülettel. Ezen belül elég sok a kicsi, formához nem köthető peremtöredék is. Simított felülettel készült még a pohár (21. t.) és az egyik hombárperem is (34/1). A talptöredékek (kb. 60 db) korsó- és fazékformához egyaránt tartozhattak. Simított felülettel készült néhány kézzel formált edény is, pl. tálaki—2. tip., 22., 78. tip., korsó 26. és az ún. ,,szvéb fazekak". Több oldal- és talptöredék is tartozik ide. Igen jellegzetes díszítés Leányfalun a fazekak vagy tálak alsó részén található seprűs díszítés, melynek felületét igen gyakran fényesre simítják. Ez általában a „leányfalui fazéktípusra" és egyes bikónikus tálakra jellemző (17a—b). Ugyanezeken az edénytípusokon és még néhány kisebb bögrén fordul elő a műhely másik jellegzetessége: a bordaszerűen erős korongolásnyom, az edények vállán vagy egész testén. Ezeket a bordákat is szokták simítással hangsúlyozni. A simított felületű kerámia 18%-át (40 db) alkotják az ilyen díszítésű edények (1. 43. t. 12.). A simított felületet néha plasztikus díszítéssel kombinálják. így pl. bekarcolt hullámvonalak (43. t. 8.), fogaskarcolt díszítés, 111 ujjbenyomkodások, bevagdosott vonalak és gerezdéit díszítés („szvéb fazék", tál 22., 78. tip.). Ez utóbbiak kézzel formált edények. De ujjbenyomkodásokat egy simított fül alján is találunk. Hasonlókat ismerünk pl. Pilisszántó-Kálváriáról besimított korsó fülén és Tokodról mázas kivitelben. 112 Egy másik simított korsófület fülindulásnál összecsíptek (25. t. 21.), az edény egyébként besimított díszítésű. Hasonlót ugyancsak Tokodon találunk egy helyi gyártmányú mázas korsó fülén (Bónis 1987: XXVI/12—13.), de szemcsés kerámián is előfordul (Lányi 1981: 99., Abb. 7/12-14.). Egyedi motívum található egy tölcséres peremű, belül simított felületű korsó nyakán (20. tip.). Peremét körömbecsipkedések és alatta egymásba fonódó, kör alakú benyomkodások (pecsételések?) 23
