Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

díszítik. Hasonló kör alakú mintákat találunk pl. Tokodon és Intercisán, fazekak vállán. Egyik sem simított. A szomszédos germán telepek anyagára is jellemző ez a motívum.

ш A simított felületű töredékek színe általában szürke, néha vörösesbarna vagy barnásszürke. Anyaguk többnyire jól iszapolt, homokkal soványított, keményre égetett, bár igen gyakoriak az apró kavicsszemcsés darabok is. Ezenkívül előfordul néhány durvábban kidolgozott, kavicsos, lyukacsosra égett anyagú töredék is. b) Besimított díszítéssel készült a leányfalui töredékek 5,34%-a, vagyis 63 db. Típusba sorolni ezeknek mindössze '/з-át lehet, de a többiek nagy részéről is megállapítható, hogy tál-, korsó- vagy bögreformához tartoztak. Formát tekintve leggyakoribbak a bikónikus tálak (16—19. tip.) és a murgai (3—4., 13. tip.), ill. egyfülű korsóformák. Ezen belül igen gyakoriak a kihajló peremű, széles szájú korsók (18/24. 37/1., 4., 41/23—24.), ill. a nagyobb edények szűk nyakkal (39/22.t.) vagy kissé szélesebb, zömökebb váltó

j zatban (5., 6a., 13, 17, 18., 20—21. tip.). Bögre- és fazékperem besimított díszítéssel elég kevés van (16., 52., 66. típusok és válltöredékek). Ezeken kívül van egy egyedi típusú füles edény, ami mély tál vagy fazék (25. t. 21.) és egy mécsestöredék is, vékony vonalas, mély besimítással. A töredékek felét rácsminta díszíti (27 db), a többin főleg hullámvonal, ferde vonalakból képzett háromszög- és indadíszítés található. Néhány egyedi motívum is előfordul (41/25. és a 17. típusú bónikus tálon). Az anyag színe és a besimítás módja alapján 4—5 csoportot lehet elkülöníteni, de ezen belül időrendi különbséget egyelőre nem tudunk megállapítani. Valószínű, hogy a durvább kidolgozású, fekete, fényes simítású csoport lehetett a legkésőbbi (pl. 38. t. 13. stb.). I. Formák szerinti csoportosítás: A) Tálak : a) Behúzott peremű tálak: 3., 9a., 10a. tip. (1—2. t.) 4. tip., 1—2. tip. A 3. típus belül vízszintes sávokkal simított lapos tál. A 4. pedig agyagmázas, kisméretű tálka. Ezekhez hasonló, lapos, enyhén behúzott peremű tálforma igen általános a IV. századi temetőkben és telepeken, pl. Tokod, Ács-Vaspuszta, Intercisa, Carnuntum, Somodorpuszta, Ljubljana, Dunabogdány.

114 Más provinciákban is gyakori pl. Bürgle, Köln stb.

115 Az analógiák nagy része simított felületű, de a forma igen gyakori szemcsés, keményre égetett anyagból is. Sőt a 4. típusnak Dunabogdányban egy mázas változata is van. Agyagmázas tálakat máshol is találunk ilyen késői rétegben, pl. Ács-Vaspuszta. Sőt hasonló típusú lapos tálak, belül piros festett, kívül simított felülettel is készültek, pl. Intercisa.

116 Az analógiák kora a IV. század utolsó harmada és az V. század eleje. Ezeknek a IV. századi tálaknak korábbi, I—III. századi előzményei itáliai importedényekre vezethetők vissza. Sárga, majd szürke színű, keményre égetett anyagból készültek.

117 A 9a. típus a házikerámiánál már tárgyalt, fedőnek is használható formához tartozik. Peremét kívül bordák tagolják. A mauterni és carnuntumi műhely gyártott ilyen bordával díszített peremű tálakat, de azoknak a formája más.

118 A leányfalui tálnak pontos analógiája nincsen. A 10a. típus formailag inkább már a következő csoportot alkotó kónikus falú, mély tálakhoz illik. Ritka forma. Egy hasonló edényt ismerünk pl. Aquincumból, egy IV. század végi, V század eleji temetőből. Mázas kivitelben pedig Carnuntumból és Ács-Vaspusztáról került elő.

119 Simított felületű még az 1—2. tál is, de mindkettő kézzel formált. b) Bordával tagolt felső részű, kónikus falú, mély tál: 12., 14. tip. (2—3. t.) 24