Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
érvényes Győr területére, de nem vonatkoztatható a leányfalui anyagra. 92 Itt ugyanis a műhely IV. század végi és V. század eleji töredékeire egyaránt a legjellemzőbb szín a zöld, s mellette viszonylag sok zöldesbarna is előfordul. A máz színe alapján tehát nem lehet elkülöníteni Leányfalun a IV., ill. V századi anyagot, és sajnos a máz minősége sem segít ebben. Ugyanis igen sok a másodlagosan feketére égett, vagy rontott, repedezett hólyagos felületű máz. így a rossz minőség sem lehet a későbbi darabok ismertetőjele. A máz színét vizsgálva, inkább az egyes műhelyek anyaga között fedezhetünk fel különbségeket, így pl. Leányfalun uralkodó szín a zöld, Tokodon egy világosabb, fényes sárgászöld máz a jellemző. Emonában is főleg sárgászöld mázas edények kerültek elő. 93 A díszítésen belül időrendi különbséget állapíthatunk meg a plasztikus díszítés és a bekarcolt hullámvonalak között. A plasztikus, félhold, ill. patkó alakú díszítés tekinthető korábbinak, mivel ez már a IV. század elején feltűnik egyes sírokban, pl. Gerulata. Használata viszont még a IV. század utolsó negyedében is bizonyítható, pl. Leányfalu, Tokod, sőt Győrben V. századi rétegből került elő. 94 Ugyanakkor a bekarcolt hullámvonalak valóban csak a Valentinianus-kori, ill. még későbbi lelőhelyekre jellemzőek. 95 Leányfalun a helyi sajátosságok mellett jellegzetes római-provinciális formák jelentkeznek a mázas kerámiában. E formák nagy része fémedényekre, néha üvegelőzményekre vezethető vissza. Igen nagy a hasonlóság a sigillata chiara formákkal is. A mázas kerámia ezeket az igen drága díszedényeket próbálta meg pótolni a IV. század második felétől. A formákon belül nagyobb fazekasközpontok felől jövő hatásokat is megfigyelhetünk (Itália, keleti tartományok). Ilyen formák pl. a kétfülű korsók, csavart fülek stb. 96 A rontott darabok bizonyítják, hogy a mázas típusok nagy részét Leányfalun helyben gyártották. Ilyenek pl. a vízszintesen kihajló peremű csészék (48. tip.), a „Knickwandschüssel" és igen sok korsó (29., 30., 33.). A többi nem rontott edény is, a sok egyedi típus és a formák gazdagsága miatt valószínűleg helyben készült. F) Mázas műhelyek: Pannónia területén a IV. században több, mázas kerámiát gyártó fazekasműhelyt ismerünk, illetve feltételezhetjük, hogy ott műhely dolgozott. 97 A leányfalui edényekhez formában és díszítésben legközelebb álló kerámiát a t о к о d i fazekasműhely gyártotta. 98 Tokodon a Valentinianus-korban épült és még az V. században is fennálló erőd mellett civil településen kerültek elő késő római fazekaskemencék. Főleg szemcsés anyagú szürke házikerámiát gyártottak, mázas mindössze 3,9% került elő. Leányfaluval egyező formái a vízszintesen kihajló peremű csészék és tálak, melyeknek díszítése is hasonló (peremen bekarcolt hullámvonal és benyomkodott pontsorok). L. Bónis 1987:1/9—17., IX/1—4. stb. A többi típusból csak egy-két hasonló forma fordul elő, pl. szűk nyakú korsók (Bónis 1987: У П., XI/18.), murgai peremek {Bonis 1987: V/8., XVIII/6.), kétfülű korsó, csavart fülkiképzés (Bónis 1987: VIII/3., 11.), patkó alakú plasztikus díszítés stb. (Bónis 1987: XVI/7). Ugyanakkor igen sok különbség is felfedezhető a két műhely mázas anyaga között. így pl. Tokodon legtöbb a dörzstáltípus, Leányfalun pedig ebből feltűnően kevés van. Itt a tálak mellett főleg a korsók dominálnak. Eltérő a máz színe is. Tokodon egy világos sárgászöld fényes máz, Leányfalun pedig egy sötétebb, főleg zöld és zöldesbarna máz a jellemző. Míg a leányfalui műhely anyagának 19%-a mázas kerámia, addig Tokodon csak 3,9%. Ott főleg szemcsés, szürke házikerámiát gyártottak, Leányfalun pedig a házikerámia mellett igen sok a simított, besimított díszítésű edény is. Mindkét műhely azonos korban, a 370-es években kezdett működni és megérték az V. századot is. De míg a leányfalui műhely valószínűleg az V. század első felében elpusztult, Tokodon egészen 21