Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Herceg Zsuzsanna: Oinochoe típusú kancsó restaurálása
Tisztítás A tisztítás célja nemcsak az esztétikailag megfelelő felület elérése, hanem elsősorban a felületi elektrolitréteg eltávolítása, mely fokozza a hidraulitikus bomlást. A homokos-földes szennyeződés eltávolítása könnyű volt. Részben ennek a homokos talajnak köszönhető az üveg jó megtartása a sok törés ellenére. Szerencse volt az is, hogy a sírban a kancsót a lábnál helyezték el, így a bomló testből felszabaduló ammónium-foszfát nem károsította. A lemezszerűén leváló korróziós réteget kézzel is könnyű volt lepattintani, csak az irizáló, kezdeti korrózisós réteg maradt rajta. Ezután Szalay Zoltán eljárását választottam, amely jól bevált a kancsó tisztításához: 1. 10%-os Selecton B2 oldatban áztattam néhány óráig, így később buborékképződés nem alakult ki a karbonátok oldódása miatt. 2. Deszt. vizes áztatás (1 óra). 3. 20%-os H2O2 — 20%-os HNO3 1 : 1 arányú keverékében áztattam 1—2 órát. Ez eltávolította a felületen levő gélréteget, mely a vizet raktározza és az alkáliák kioldódását fokozza. 4. Újabb deszt. vizes áztatás (1 óra). 5. Majd 10%-os hidrogén-fluoridos áztatás teljes elmentéssel, mert a kiálló rész a hidrogén-fluorid gőzétől érdessé válik, tönkremegy. Vigyázni kell, nehogy a hidrogén-fluorid az üvegben lévő Si02-ot illékony szilícium-tetrafluoriddá alakítsa, mert ezzel a még ép üvegfelületet is elvékonyítja: Si0 2 + 4HF = SiF 4 + 2H 2 0 Az üveg a kezelés hatására fényessé, átlátszóvá vált. 6. Ismételt deszt. vizes áztatás (1 óra) (14—15—16. kép). Néhány darabkánál a repedésekből áztatással nem sikerült eltávolítani a korróziót. Ezeket a darabokat 10%-os salétromsavba helyeztem és lágy vas drótot érintve a repedéshez a keletkező buborékok a korrózió nagy részét eltávolították. Két-három helyen azonban ez nem sikerült, mert túl mélyen voltak. Ezeket nem kezeltem tovább, mert az üveg roncsolása nélkül nem volt megoldható. A tisztítás után láthatóvá vált, hogy a felület sok helyen sérült, a törések mellett sok kagylós lepattogzás van. Az üveg összességében azonban jó megtartású, ezért átitatásra nem volt szükség. Összeállítás, ragasztás A megfelelő dokumentálásnak köszönhetően a töredékek helyének megtalálása nem okozott különösebb gondot, annál nehezebb volt a pontos illeszkedés megtalálása. Mivel az üveg törésfelületek amúgy is jellegtelenek, igen simák, ezért nem könnyű a törött felületek pontos összeillesztése. Ráadásul a korrózió miatt a törésfelület oly mértékben fogyott, változott, hogy a pontos hely megtalálása nagyon nehézkes volt. Némileg segített a korróziós nyomok összeillesztése, de még így is sok olyan darab volt, amelyet akár 1—2 cm-rel odébb csúsztatva is pontosan illett a másik darabhoz. Az összeállítás csak úgy volt lehetséges, hogy egyszerre 10—15 darab helyét kerestem meg. A legtöbb helyen érdes felületre csak a polimer szigetelőszalag ragadt kellőképpen. Az összeállítás tehát úgy végeztem, hogy nagyobb felületekhez állítottam össze (kb. 30 cm 2-est) és ezeket illesztettem végül egymáshoz. Mielőtt a végleges összeállításhoz hozzáfogtam volna, elvégeztem egy tájékozódó jellegű összeállítást is, hogy a kancsó formáját, a hiányok helyét és mértekét megismerjem, hiszen ez befolyásolta a végleges összeállítás módját is (17—18. kép). Úgy találtam, a hiányok későbbi kiegészítése és a ragasztás elvégezhetősége szempontjából a leg206
