Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
szántó, Acs-Vaspuszta, Intercisa, Keszthely-Fenékpuszta, Tác, Carnuntum, Klosterneuburg, Sirmium, Gradée bei Prapetno stb. 62 Ezek az edények többnyire mázasak, kivéve Carnuntumot, ahol simított felülettel is gyártották (Grünewald 1979: Abb. 75/3.). Tokodról és Pilisszántóról pedig belül mázas, peremén mintásán festett töredékeket ismerünk. 63 A forma sírmellékletként is igen gyakran előfordul (Lányi 1972: Abb. 43/1.), bár nem mindenhol egyaránt kedvelt forma, pl.: igen sok van a Pécs környéki temetőkben, míg nem jellemző Keszthely környékére, vagy Intercisára. 64 A forma a noricumi, al-dunai mázas kerámiában is előfordul, pl. Zeiselmauer, Lauriacum, Sucidava. 65 Az analógiák kora a IV. század második felétől az V. század elejéig terjed. A leányfalui edények ezen belül a későbbi használatot képviselik. Ezt bizonyítják a benyomkodott és hullámvonallal díszített peremek is, melyek a többi lelőhelyre nem jellemzők, kiv. Tokod, Pilisszántó. 65. típus: 12. t. Egyedülálló forma, pontos analógiáját nem ismerjük. Egy hasonló, kicsit nagyobb mázas tál Intercisából került elő. 66 f) Dörzstálak: 66—71., 73-75. tip. (13—14. t.) Az ide tartozó galléros peremű tálak valamennyien mázas kivitelben készültek. (A 72. tip. keményre égetett, csillámos anyagú.) A vízszintes peremű tálak mellett ez a második legnagyobb csoportja a mázas tálaknak (30%). Más lelőhelyekhez képest viszont igen kevés van belőle (7,3%). A dörzstálak a késő római táborok, telepek anyagának jellemző edényformái. A római étkezési szokásokhoz kapcsolódnak. Formája kis változtatásokkal (perem, nagyság, falvastagság stb.) élt tovább évszázadokig. A IV századi edényeknél a kiöntő egyszerűsödik (a két szegélylécet kifuttatják a perem szélére), gyakran kisebbek és vékonyabb falúak, aljuk meredekebb, galléros peremük kisebb stb. 67 Főleg a készítésmód, a technika változott és ebből kifolyólag a IV században a tál funkciója is, hiszen pont a kavicsos részt mázazták. Némelyik mázas tálnak a pereme festett is lehet pl. 75. tip., ill. kívül simított (73. tip.). Ez utóbbi peremének a szélét bevagdosások díszítik. A leányfalui edényeknél a máz színe többnyire zöld, esetleg sárgászöld, zöldesbarna vagy barnássárga. Anyaguk téglaszínű, vagy vörösesszürke, vörösesbarna. Általában a máz alatt (színétől függően) egy vörös vagy szürke réteg található. Kétféle nagyságban-gyártották őket. A 66. típus a legkisebb (Szá: 19 cm), a többi mind nagyobb (Szá: 25—33 cm). Legnagyobb a mázatlan 72. típus, ami elképzelhető, hogy korábbi forma. A 66. típus pontos analógiáját nem ismerjük. Mivel a forma elterjedése igen nagy, Pannónia, Noricum, Raetia, az analógiák közül csak néhány hasonlóan késői darabot érdemes megemlíteni, pl. Carnuntum, Klosterneuburg, Tokod, Pilisszántó, Batavis stb. 68 Ritkább forma a festett peremű 75. tip. Analógiái pl. Gorsium, Quintanis. A mázas dörzstálak korát az egyes kutatók már a III. századra teszik, de ezt megfelelő bizonyítékok nem támasztják alá. 69 Néhány töredéket a IV század első felére keltezhető rétegekből is ismerünk pl. Ács-Vaspusztáról 70 , de a dörzstálak nagy mennyiségben, hasonlóan a többi mázas kerámiához, Pannoniában a IV század második felétől tűnnek fel és még az V század első felében is gyártják őket. 71 Elterjedésüket a limes mentén Bónis É. a Valentiniaus-kori limeserődítésekhez kapcsolja. 72 Ъ) Kor sók: A mázas edényeken belül 30%. A korsók 37%-a tartozik ide, ami más lelőhelyekhez viszonyítva elég magas szám (18 db és a fülek, valamint oldaltöredékek). Ezek az edények fele-fele arányban a „murgai", ül. az egyfülű, szűk nyakú korsókhoz tartoznak. Az utóbbi csoportban főleg perem nélküli egész edények vannak. A formára jellemző tölcséres, ül. egyenesen álló osztott perem csak 1—2 db fordul elő.
