Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
Kiskundorozsma-Jerney-féle téglagyár, 1. sír esetében. 138 (A 2. sírhoz kapcsolt, bokaszíjra való szíjvégpár és az 1. sír leleteinek egyezése már Tömörkény Istvánnak feltűnt, ma már nyilvánvaló, hogy a találó munkások állítása nem felelt meg a valóságnak, a szíj végek csak az 1. sírból származhattak. 139 ) Az öv egytagú, trapézos fejű csatját és szíjvégét és a bokaszíjak kéttagú, ovális karikájú csatjait, szíjvégeit összekapcsolja azonos díszítésük, a szíjvég és a szíjvégcsüngők formai azonossága. A bácsföldvári (Васко Gradiste, Jugoszlávia) sírleletből az öv szíjvége hiányzik, a kéttagú, bordázott szíjlemezű övcsatot és az egytagú, erősen ívelt lemezű bokaszíjcsatokat és kéttagú szíjvégeiket összefűzi a szíjlemezek végének kettős bevágása. 140 A vizesdpusztai (Vizejdia, Románia) leletben a domború, erős ívelésű, egytagú bokaszíjcsatokhoz kevésbé ívelt, egytagú, díszített szíjvégek tartoznak. Az ugyanígy díszített, nagyobb méretű szíjvégtöredék az övhöz tartozhatott, az övcsatból csupán a szíjlemez háromszögletes nyúlványa maradt fenn. Az egyformán díszített szíjvégek ebben a sírleletben is egységes garnitúrára utalnak. 141 A díszítés azonossága mellett a csatok tipológiai azonossága (egytagúak, trapézos csatkeret) is összekapcsolja egy ismeretlen lelőhelyű, hiányos garnitúra (övcsat, bokaszíjcsat, egytagú szíjvég) tagjait. 142 Azonos típusú a szadai lelet két, méretben közeli, dísztelen csatja: egytagúak, trapézos csatkerettel. Övcsat a nagyobb, enyhén ívelt lemezű csat, míg a kisebb, erős ívben hajló csat a keskenyebb bokaszíjra való. A sírban öv—bokaszíj garnitúra lehetett, amiből csupán a két csat került a múzeumba. 143 Tipológiai egység jellemzi a hévizgyörki 28. sír öv— bokaszíj készletét. Csatok és szíj végek egyaránt kéttagúak, csak facettáltak, különbséget csupán az öv szerelékeinek valamivel nagyobb mérete és a csatfejek eltérő áttörése jelent (13. tábla 3—8.). Az eddig említett, öv—bokaszíj szerelékeknek, valamint a Tápiószele-pedagógus földek, 9. sír leleteinek 144 az anyaga ezüst. Bronzcsat—szíjvég garnitúra volt a mezőcsát-márkusdombi férfisírban: díszítetlen, kéttagú övcsat és kéttagú szíjvége; egytagú, erősen ívelt lemezű bokaszíjcsatok és egy kéttagú szíjvég. Csatkarikák oválisak, az öv és a bokaszíj szíjvége csak méretben különbözik. 145 Bronzszerelékek (kéttagú övcsat és szíjvég, kéttagú bokaszíjcsatok, pántok, sarkantyúk) találhatók a kunszentmárton-bábockai leletanyagban is. 146 Hogy az öv és a bokaszíjak kellékei nem mindig alkottak egységes, összehangolt felszerelést, arra jó példa a Tiszaföldvár-Téglagyár, 22. sír. Az övhöz egytagú, szögletes keretű ezüstcsat és kéttagú szíjvég tartozik, míg a bokaszíjak szerelése bronz: kéttagú, kerek karikájú csatok és kéttagú, az öv szíjvégétől eltérő szíjvégek. 147 Az áttekintett öv—bokaszíj garnitúrák változatosak. Tipológiai szempontból csak a hévizgyörki egységes, míg a kiskundorozsmai, bácsföldvári, mezőcsáti garnitúrákban egy- és kéttagú tartozékok egyaránt szerepelnek. A szerelékek között vannak dísztelen (legfeljebb facettait) garnitúrák, máshol az egyező, vagy hasonló díszítés is összekapcsolja a garnitúra tagjait. A csatok és szíjvégek többsége ezüst, de összetartozó, öv—bokaszíj tartozékok bronzból is készültek (Mezőcsát, Kunszentmárton). Az öv—bokaszíj garnitúrával eltemetett férfiak — köztük a hévizgyörki 28. sír halottja — a szarmaták helyi közösségeinek módos, talán vezető tagjai lehettek, sírjaik e közösségek temetőiben (Kiskundorozsma, Mezőcsát, Tápiószele, Kunszentmárton) találhatók. 148 A hévizgyörki sírban a bokaszíjakat egyformán csatolták össze. Ez csak egyszerű (talpszíj nélküli) bokaszíjakkal fordulhatott elő. Valós viseleti helyzetnek az felel meg, ha a csatfejek a lábfej belső oldala felé fordulva, a szíjvégek a külső oldalon kerülnek elő (Tiszaföldvár, 22. sír). Talp alatt is átvezetett, összetett .bokaszíjat így, vagy a két szíjat felcserélve (Endrőd, 11. sír) lehet felcsatolni. 149 Párducz Mihály az ún. szarmata csatok és szíjvégek — mint sajátos, szarmata viseleti tárgyak — eredetét mindig is a DK-európai sztyeppevidéken kereste. m H. Vaday Andrea és Kulcsár Valéria a bokaszíj rekonstrukciója kapcsán meggyőzően mutatták be a bokaszíjjal rögzített csizma viseletének szkíta előzményeit, Közép-ázsiai és DK-európai elterjedtségét; a hazaiakkal rokonítható csatok és szíjvégek egyező rendeltetésben (öv, lábbeliszíjazat) való megjelenését az i. e. I—i. sz. I. század163
