Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
tói. 151 Nem egészen indokolt a szerzők negatív állásfoglalása a Káma-vidéki, rokon leletekkel kapcsolatban. 152 A kosibejevi csüngők valójában jó párhuzamai a szarmata, kéttagú szíjvégeknek, s a leletanyagban II—IV. századi tárgyak is vannak. 153 A használat eltérő módját az magyarázza, hogy ezen a vidéken, későbbi korszakokban sem ritka a sztyeppén divatos övdíszeknek a helyi, eltérő szerkezetű öveken, néha megváltoztatott funkcióban való alkalmazása. 154 A tárgytípusok és a csatos bokaszíj viseletének párhuzamai moldvai és havasalföldi adatokkal bővíthetők. 155 Az újabban közzétett É-kaukázusi, Podkumok folyó melletti temető 14/2. katakombájában, a háborítatlan váz bokáinál egyegy téglalapos, lemezes csattestű, kerek karikájú bronzcsat — az Endrőd-Szujókereszt, 11. sír bokaszíjcsatjainak 156 formai megfelelői — feküdt. Jobb vállán a temető egyetlen, az I. század első felére keltezhető, aláhajlított lábú fibulája. A korábbi temetkezések félretolt csontjai között ugyanilyen bronzcsat, „nyolcas alakú" csatfejes, kettős szíjlemezű (az alsó keskeny), kéttagú vascsatot (kéttagú szarmata csatjaink távoli rokonát), kettéhajlított, keskeny, bronzpántból készített szíjvéget találtak. 157 (A temető több sírjában előforduló szíjvégtípus alföldi megfelelői a Tápiószele-Szumrák, 90. sírban (3 db bronz) és a tiszanagyfalui szórványleletben találhatók. 158 Utóbbi is a kettőbe hajtott pánt, nyitott végében szegecs, de ezüst, s rovátkákkal díszített.) A 49/1. katakombában (I. század— II. század eleje) többek között kerek karikás, téglalapos testű, vas övcsat, lekerekített végű vas szíjvégcsüngő és szíjlemezének keskeny pánttöredéke (az endrődi 11. sír és rokon szíjvégcsüngők 159 pontos párhuzama), a temető késői szakaszához tartozó, a III. század első felére keltezett 39. katakomba sírban kéttagú, rövid szíjlemezes, ezüst szíjvég került elő. 160 A DK-európai szarmata férfiviseletben a különböző típusú övcsatok és szíjvégek alkalmazása mellett, az I. században már nagy területen elterjedt a csattal szerelt bokaszíj viselete is. 161 E korai változat hazai megfelelője az Endrőd-Szujókereszt, 11. sír. 162 Bokaszíjcsatjai kerek karikás, ezüstlemez rátétes, téglalapos testű vascsatok (nem ún. szarmata csatok); vas szíj végei pedig a szarmata csatokhoz tartozó, kéttagú szíj végek csüngőtagjai közé is beillenének. A II—III. századi sírleletekben, a Kaukázustól az Al-Dunáig megfigyelhetők az alföldivel rokon férfiviselet elemei. Szerelékeik közül inkább a szíjvégek hasonlítanak az alföldi leletekhez, az ún. szarmata csatok jó párhuzamát a keleti anyagban nem ismerem. A fentiek tehát úgy összegezhetők, hogy a bokaszíjjal rögzített csizma viseletének már több évszázados múltja volt, amikor a dél-oroszországi középszarmata korszakban (az I. században már bizonyosan) elterjedt a csattal záródó bokaszíj a szarmata férfiviseletben, s a késő szarmata periódusban (II—IV. század) is jellemzője maradt. A szarmata férfiviseletnek — ma úgy látszik — alföldi változatát képviselik az ún. szarmata csatokkal és szíjvégekkel szerelt bokaszíjak, az öv—bokaszíj garnitúrák. A bokaszíjra szerelt, az összetett bokaszíj rekonstrukcióját megkönnyítő sarkantyú (Kunszentrnárton-Bábocka m ) viszont más kultúrkörből, a római birodalomból származó elem 164 ebben a környezetben. Párducz Mihály az ún. szarmata csatok és szíjvégek időrendi helyzetét vizsgálva, végül arra a következtetésre jutott, hogy az 180—230 közé tehető, így értelmezve a pénzek nyújtotta 141—222. évek közötti keltezést. A csatok és szíj végek használatával a III. század közepéig számolt. 165 H. Vaday Andrea és Kulcsár Valéria nagyobb anyagra alapozó feldolgozása a kormeghatározást a II. század utolsó két évtizedére és a III. század első negyedére pontosította. 166 Vannak azonban olyan sírleletek, melyek ilyen keltezése korántsem egyértelmű, к felsőpusztaszeri 22. sír (Antoninus Pius 139. évi dénár) és a szegvári lelet (id. Faustina dénár) kapcsán Párducz M. felvetette, majd elvetette, hogy ezek a szarmata csatok már a kvád— markomann háború előtt földbe kerülhettek. 167 A római dénár keltező értéke valóban kérdéses lehet, hiszen a késő szarmata temetkezésekben éppúgy megtalálhatók, többnyire szintén férfisírokban, mint a korábbiakban. 168 A kecel-barnakerti sírlelet 169 igen kopott, Traianus középbronza a 130—140-es éveknél előbb aligha került a sírba, erősen profilait fibulája 164
