Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Dinnyés István: A hévízgyörki szarmata sírok
260 X 110 cm-es gödörben 190 X 65 cm-es, fatörzsből vájt koporsó. 36 Vájt és/vagy deszkakoporsók nyomait figyelték meg Endrőd-Szujókereszt több sírjában, 37 az előbbieknél jóval szűkebb sírgödrökkel, a 80. sír gödre viszont jóval nagyobb, mint a hévizgyörkiek, vagy a tiszavasvári. A SzegedCsongrádi úti, közöletlen temetőben hosszú, viszonylag keskeny, fatörzsből vájt koporsók nyomait sikerült dokumentálni. 38 Valamennyi, említett temetkezésre jellemző, hogy a koporsónak nincs vas alkatrésze, sem szög, sem kapocs. 39 A temetkezési szokások Hévizgyörkön megfigyelhető, más jellemzői, mint a nyújtott testhelyzet, az edénynek a lábfejek közelébe (koporsós temetkezésnél a koporsóba 40 ) helyezése általános jelenség az alföldi, szarmata temetőkben. 41 A 14. sírban a kés és ár nem a viseletnek megfelelő helyen (mint a 28. sírban), hanem a bal lábszár mellett került elő. Ez más temetőkben sem ismeretlen. 42 Temetkezési szokásokhoz sorolandó a 28. férfisírban a kard elhelyezésének módja. A szarmata, rövid kardos sírok közül Gáva-Katóhalmon a bal oldali viseletnek megfelelően, a láb mellett feküdt a kard, 43 Hajdúdorog-Szállásföld, 1. sírban a bal váll és kar mellett, 44 Szentes-Kistőke, 143. sírban a jobb comb és lábszár mellett, élén feküdt, 45 a Kiskundorozsma-Jemey-téglagyár, 1. sírban a medence alatt került elő. 46 Hajdúdorog kivételével tehát az övre függesztve kerültek sírba. 47 A hosszú pengéjű kardok 48 közül a 28. sírral egykorú szadai, 49 valamint a füzesabonyi kard 50 sírbeli helyzete ismeretlen. Későbbi temetkezések közül a hortobágyi, halmos temetők VI/32. és XI/2. sírjában a bal kar és comb mellé, kívülre fektették a kardot. 51 Ugyanez tapasztalható a IV. század második— V. század első felére keltezhető sírok többségében is, ahol a kard helyzetét sikerült megfigyelni. 52 Úgy látszik, a szarmata temetkezések többségében a hosszú kard nem volt az övre függesztve, hanem a bal kar mellé fektették, markolattal a váll közelébe. Ennek felel meg a 28. sír is, igaz, itt a karnak nem a külső, hanem belső oldalához helyezték a kardot. Л női viselet és tárgyai A 14. sírban észlelt rendellenességek ellenére a viselethez tartozó gyöngyök rendeltetése biztonságosan szétválasztható. Zárt egységet képeznek a lábfejek gyöngyei, közülük egy sem keveredett más sírrészbe. A bal medence és combcsont melletti, nagyméretű gyöngyök (4. tábla 11.) esetében, ha valóban összefüggő sávot alkottak, a sáv hiányzó részét a helyén maradottakkal egyező, máshol előkerült gyöngyök (2. tábla 4—7.) tölthették ki. E két csoporttól elváló üveg-, korall- és borostyángyöngyök a sírban szétszórtan feküdtek. Közös jellemzőjük a fonalra fűzéshez alkalmas, vékony furat. Akár nyakláncnak, akár másként alkalmazták őket, valószínű, hogy a nyak és mellkas tájáról szóródtak szét (2. tábla 1—3.). A vegyes gyöngyök alkotta, mindössze 17 db-os ,,egység" korallgyöngyei (2. tábla 3.) a korai és késői temetkezésekben egyaránt megtalálhatók, az I—II. század fordulója táján már bizonyosan megjelentek az alföldi, szarmata leletanyagban. 53 A nagyobb, lapos, hatszögű hasábos, zöld üveggyöngyök (2. tábla 1.) használatát, korábban az I—III. századra tettük. 54 Újabban közölt leletegyüttesek a II. századi szereplésüket erősítik meg. A Szeged-Csongrádi úti 14. sírban fehér színű, valamint fehér-piros-fehér vonalbetétes változattal együtt, a 25. sírban szintén fehér színűekkel együtt találhatók. 55 Martfűn fehérrel erezett zöld és fehér színű, az Endrőd-Szujókereszt, TI. sírban krétaés kisebb, lila üvegváltozata került elő. 56 A pontuszi városok anyagában az ilyen alakú, fehér és zöld üveggyöngyöket az I—IV századra, más színűeket a II—III. századra, a berakásos változat rokonait az i. e. III.—i. sz. III. századra keltezik. 57 A borostyángyöngyök közül a kisméretű, hordó alakú forma évszázadokon át használatos. Az Alföldön, a hengeres és hasábos formákkal együtt, inkább a késő szarmata leletanyagban gyakoribbak. 58 A 14. sír borostyángyöngyeinek többsége lapos, változatos alakú, a lap hosszában haladó furattal (2. tábla 2.). A természetes alakú borostyándarabokból, 158
