Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
A 2. típushoz hasonló, befelé szélesedő peremű tárolóedényeket gyártott pl. a tokodi műhely, ugyancsak hullámvonaldísszel (Lányi 1981: Abb. 17/4.). Általánosan elterjedt római forma. E) Fedők: 36. t. 1-4. Valamennyi keményre égetett, többnyire jól iszapolt, homokkal soványított, néha kavicsos anyagból készült. Természetesen e néhány típusba sorolható töredéken kívül még számos kisebb perem-, vagy gombtöredék került elő. Azok is valamennyien ehhez a szürke, keményre égetett házikerámiához tartoznak. Az 1. típus a legegyszerűbb forma, pereme egyenes, alakja kónikus. Hasonlóan kis fedőhöz tartozott még a 3. és 5. típus is. A 2., 3a., 4. típus már nagyobb, magasabb fedőforma. A 4.-nek alávágott a pereme. Ezek gyakoriak más késő római telepeken is pl. Carnuntum, Ács-Vaspuszta, Dél-Pannonia stb. 46 Carnuntumban a 4. periódusban tűnik fel, amit kb. 300 körűire keltez a szerző. (Grünewald 1979: Taf. 59/21-23.) A 2. formához hasonlót ismerünk pl. még Klosterneuburgból. 47 F) Ossz efo gl alá s : Ezek a fent tárgyalt edények valamennyien a késő római házikerámiához tartozó formák, ha nem is mindegyik általános az egész provinciában. Eredetük kelta és kora római előzményekre többnyire visszavezethető, a barbárnak tartható formák nem a házikerámián belül jelentkeznek. Ugyanakkor megfigyelhető igen sok, csak Leányfalun jellemző sajátosság. így pl. az ,,S" profilú tálak, „murgai" típusú korsók vagy a „leányfalui fazéktípus" igen nagy száma és ezeken belül a végtelen sok variáció a formában és peremkiképzésben. Igen sok az egyedi forma is pl. talpas tál, horpasztott falú korsó, és néhány bögretípus. Másik sajátosság a díszítésben jelentkezik, az igen sok és ugyancsak változatos bekarcolt hullámvonaldíszeknél. Ezek a mázas kerámiára is jellemzőek. A bordaszerű felületkiképzés és a seprűs díszítés pedig a besimított díszítésű bikónikus tálaknál jelentkezik még. 2. MÁZAS KERÁMIA: A leányfalui kerámiaanyag 19% -át alkotják a mázas töredékek. Ez kb. 220 db, amiből 86 db sorolható típusba, a többi oldaltöredék. A formához köthető daraboknak több mint a fele, 56%-a, a tálakhoz tartozik. (Ez a tálakon belül 28%.) Főleg vízszintesen kihajló peremű csészék és laposabb tálak sorolhatók be ide, valamint az összes dörzstál. Ez utóbbi igen kevés. Mázas kivitelben készült még a behúzott peremű tálaknak a fele is (5 típus). A töredékek 30%-a korsóperem (a korsókon belül ez 37%), de az oldaltöredékek nagy része és a fülek is ide sorolhatók. Formát tekintve főleg az egyfülű, szűk nyakú korsókhoz tartoznak, illetve a galléros peremek egy része is ilyen kivitelű. Széles szájú, egyfülű korsó csak egy darab van. Bögre- és fazéktípus nagyon kevés van (13 %, ez a bögréken belül 5,6%). Főleg az ún. leányfalui fazéktípushoz tartoznak, melyen belül kisebb bögrék és nagyobb fazekak egyaránt készültek mázas kivitelben. A többi kihajló peremű bögretípusból csak 3 db sorolható ide. A máz a töredékek egy részénél annyira megégett, hogy színe már nem állapítható meg (28 db). A többi edényt anyaga és a máz színe alapján két nagy csoportra oszthatjuk. 1. A műhely legjellemzőbb színe a zöld, főleg sötétzöld máz (56,5%). Ezen belül az anyag színe általában szürke, szürkésvörös. Ritkábban vörös és egy-két esetben vörösesbarna, barna. Ebbe a csoportba sorolhatók még a zöldesbarna mázú töredékek is, anyaguk ugyanolyan. 14
