Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
2. E kisebb csoport anyagának színe vörös. A máz színe pedig majdnem egyenlő arányban sárgásbarna és zöld (inkább világoszöld). Néha sárga, barna vagy sárgászöld mázú darabok is előfordulnak. Ide sorolható a mázas edények 25%-a. A mázas edények díszítése főleg bekarcolt hullámvonal. Tálak peremén, korsók nyakán vagy oldalán, fazekak vállán. Igen gyakran benyomkodásokkal vagy tűzdeléssel kombinálva. A) Tálak : a) Behúzott peremű tálak: I. t. 5—6—6a—7—8. tip. Ez az 5 típus látszólag kevés, a mázas kerámiának mindössze 6%-a, de ha figyelembe vesszük, hogy Leányfalun mindössze 10 behúzott peremű táltípus van és ezek fele mázas, akkor már jelentős ez a szám. Ugyanis a késő római kerámiaanyagban a behúzott peremű tálak nagy részét a szürke házikerámiához, vagy a simított felületű edényekhez tartozó töredékek alkotják. Mázas vagy egyáltalán nincs, vagy csak 1—2 db fordul elő, pl. Ács-Vaspusztán a behúzott peremű tálak 66 típusából mindössze 9 volt mázas. 48 Valamennyi töredék elég kis perem, a pontos formát nehéz megállapítani. A 6—6a. típus egy mélyebb, LT előzményekre visszavezethető formához tartozhatott {Bónis 1969: 8/17., 1942i^XXII/2.). Késő római telepeken ez a típus a IV század közepétől általános, egészen az V század első feléig. 49 Carnuntumban is gyártottak hasonló peremű, kissé laposabb tálakat {Grünewald 1979: 71/3—5.). Az 5. típus egy laposabb, tányérszerű formához tartozhatott. Hasonlókat Pannoniában a IV században több helyről ismerünk. 50 A 8. típus már nem is behúzott peremű tálnak, hanem kónikus falú mély tálnak nevezhető. A budakalászi anyagra jellemző ez a forma, de ott keményre égetett, csillámos anyagból készült. 51 A máz színe ezeken a tálakon főleg világoszöld, illetve 1—1 töredéken sárgásbarna és vörösesbarna. b) Tagolt felső részű, kónikus falú, mély tál: 2. t. 11—12a. A csoportba sorolható leányfalui tálaknak van egy kónikusabb, mélyebb (12., 14. tip.) és egy gömbölyűbb, kevésbé mély formája. A mázas 11., 12a. típus ez utóbbihoz tartozik. (A 12a-nak van még egy simított és egy csillámos anyagú változata is.) A máz színe sárga, sárgásbarna, anyaguk vörös színű. Az edény formája a gyűrűs peremű tálakra vezethető vissza. Peremük lehet egy- vagy kétosztatú. Többnyire simított, szemcsés, keményre égetett, vagy mázas kivitelben fordulnak elő. A 11., 12a. típus analógiáiban mind a három változat képviselve van. A mauterni műhelynek ez a típus volt a fő formája, de gyártott ilyet a pilismaróti, tokodi, carnuntumi műhely is. 52 Ezek többnyire simított felületűek, mázast csak Pilismaróiról, ill. egy noricumi V századi erődből ismerünk (Quintanis). 53 A forma már a IV század eleji rétegekben is feltűnik pl. Ács-Vaspusztán agyagmázzal, de a mi töredékeinkhez hasonló darabok főleg IV század végi, V század eleji rétegekből valók. 54 c) „Knickwandschüssel": 5. t. 20a. Leányfalun két ilyen típusú tál található, a másik simított felületű (5. t. 20). A mázas töredék rontott, belül világoszöld mázzal. A forma nem jellemző Pannoniában. Pontos analógiáik csak Raetiából ismertek. Ott a IV század második felében a szokásos főzőedények közé tartozik, pl. Lorenzberg bei Epfach, Moosberg, 55 Bürgle. d) Vízszintesen kihajló peremű csészék: 42., 46—48a., 52—53. tip. 9—10. t. A mázas tálak nagy részét (40%-át) a vízszintesen kihajló peremű kis csészék és lapos tálak alkotják. Mindkettő fő jellemzője a késő római telepek és temetők mázas kerámiájának. Fémedények utánzatai, a IV században divatként terjedtek el újra, igen széles körben, pl. sigillata chiarák, északitáliai mázas tálak stb. 56 15
