Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)
Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból
Felületén válltól lefelé igen gyakran bordaszerü korongolásnyomok találhatók, közvetlenül a talp felett pedig seprűs díszítés. A bordát és a seprűzést is hangsúlyozhatják simítással, pl. 39b., 58—58a., 67—68., 75. típusok. Ezek a bordák a lassú korongolás nyomai, melyet díszítésként alkalmaztak a leányfalui fazekasok. Más típusú edényeken is előfordul, pl. bögre 32. tip., tál 17a—b. tip. A tokodi és mauterni műhely anyagára jellemző még ez a díszítés. 40 A forma kora római előzményekre megy vissza. Levezethető a II—IV. századi két- és háromfülű fazekakból 41 , sőt Dél-Pannoniában (Brukner szerint) a fül nélküli példányok is megvannak már a II. századtól kezdve, de Brukner keltezései nem mindig megbízhatóak (1981: T. 122/122., 129., 136. stb.). Bónis É. helyi LT előzményekre vezeti vissza (1942: IX/3., 5., Hunyady LIX/1. stb.). Hasonló lefelé szélesedő nyakú és kiugró vállú korsókat is ismerünk a II—IV. századból, de ezek karcsúbbak és nem nevezhetők edényeink pontos analógiáinak (Póczy 1957: 85—85a.). A mi „leányfalui fazéktípusunk" a IV század utolsó harmadában terjed el és használata az analógiák szerint tart egészen az V század utolsó harmadáig. De ez a használat nem terjed ki az egész provinciára, csak egyes területekről ismerjük. Egyik ilyen terület a Dunakanyar, ahol Leányfalun kívül a tokodi műhelynek is a vezető edényformája volt. Szemcsés, érdes felületű anyagból, kisebb és nagyobb változatban egyaránt gyártották. Díszítése is hasonló, vállán és alsó részén erős korongolásnyomok (Lányi 1981: Typ. I., 75., Abb. 1—2., Typ. VIL, Abb. 8/4—6.). A csavart fül is előfordul itt, amely hellenisztikus örökség és a IV. században Itáliában, Dél-Pannoniában gyakori. 413 A pilismarót-malompataki műhely is gyártotta, bár sokkal kisebb mennyiségben. Ezeknek a teste gömbölyűbb és sűrű bekarcolások díszítik őket. 42 A másik terület, ahol igen gyakori, az Dél-Pannonia (Brukner 9—10., 29—30. tip., T. 112/39., 45., T. 123/145., 149—150., 152.). Ezeknek a nyaka rövidebb, vállukat erős bordázás vagy seprűs díszítés borítja. Formában leginkább a leányfalui 38—38a., 39b. és 36. típusokhoz hasonlítanak. Korukat Brukner a IV századon belül nem tudja keltezni. A limes mentén csak néhány helyen fordul elő belőle egy-két darab, pl. Ács-Vaspuszta, Győr, Intercisa, Szentendre, Aquincum. 43 Se a carnuntumi, se a mauterni műhely nem gyártja a típust. A Barbaricumban viszont, morva területen igen gyakori, főleg az V század közepétől. 44 Itt is érdes felületű, szemcsés anyagból készült, vállán bordákkal. Wien-Leopoldauban már az V század elején feltűnik (Friesinger 1984: Abb. 10/7.). A forma analógiáit a Rajna-vidéken is megtaláljuk a IV században pl. Krefeld-Gellepen a század 2. évtizedétől a végéig használtak egy leányfaluihoz hasonló, de rövidebb nyakú bögretípust (vállukat ugyanilyen borda díszíti). Ugyanitt pannóniai mázas kerámia is előfordul, mely a szerző szerint egy pannóniai fazekasmesterrel együtt került oda. 45 A krefeld-gellepi és morvaországi kis bögrék sírmellékletek, Pannoniában viszont főzőedényként használták őket, így sírmellékletként nemigen fordul elő. i) 20—20a. típus: 25. t. Nagy szájátmérőjű edény, lehet, hogy egy mély tál és nem fazék. Hasonló formákat ,,S" profilú peremmel gyártott a műhely, pl. tál 32a. tip. A 20. típusnak a nyakán, a 20a-nak a peremén bekarcolt hullámvonal-díszítés található. Hasonló forma még az egyfülű 21. típus, melyet besimított rácsminta díszít. Pontos analógiáját nem ismerjük. ТУ) Hombár: 34. t. 2., 43. t. 11. Hombár igen kevés található a leányfalui anyagban. Az itt tárgyalt három töredéket bekarcolt hullámvonal díszíti (egysoros, ill. hullámvonalköteg). 13
