Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

Az ilyen kihajló peremű fazekak, igen sok variációban, szokásos formái a késő római telepkerámiának. d) Bögrék: 27, 30. tip.: 26. t. Vállban szélesedő, gömbölyű kis bögrék, fedőnek kiképzett, profilált peremmel. A 27. típuson a műhelyre jellemző, erős korongolásnyomok láthatók. Anyaguk kavicsos, keményre égetett. Hasonló kis bögréket, ill. peremtöredékeket több késő római lelőhelyről ismerünk, pl. Pilismarót, Intercisa, Keszthely-Fenékpuszta, Ács-Vaspuszta, Csákvár stb.

38 e) Bögrék: 31., 32-32a. tip.: 26—27. t. és 42. t. 7-9. Peremük hasonló az előzőkhöz, de a forma kevésbé gömbölyű. Egyfülű típus, díszítése egyedi: a leányfalui műhelyre jellemző szabálytalan és néha egymásba futó hullámvonalak díszítik. A peremeken kívül ide tartozik még néhány hasonlóan díszített oldaltöredék is (42. t.). Anyaguk keményre égetett, jól iszapolt, csillámos, néha apró kavicsszemcsés. Formája és díszítése egyaránt analógia nélkül áll. A leányfalui műhely sajátos terméke. f) 33. típusú fazék: 27. t. Gömbölyű fazék, kívül sűrű seprűs díszítéssel borítva. Rosszul kidolgozott, kavicsos, lyukacsosra égetett anyagból készült. Egyedi forma. (Hasonló peremek a kézzel formált edényeken fordulnak elő.) A seprűs díszítés a leányfalui anyagban a leggyakoribb fazéktípus és a bikónikus tálak alján fordul még elő. Dyen egész felületet díszítő seprűs minta csak ezen az edényen szerepel. A kora római kerámiában volt gyakori ez a díszítés (Bónis 1942: 1/7, 8.). g) 34—35., 36a-b., 37. tip.: 27—28. t. Kihajló, egy- vagy kétosztatú, profilált peremű bögrék és fazekak tartoznak ide. Hasonló pereme van a 36. típusnak is, de az már a következő, „leányfalui fazéktípushoz" tartozik. Ezek az osztott peremek igen gyakoriak a késő római kerámiában, bögre- és korsóformákon használták őket a IV. század közepétől a század végéig. Anyaguk hasonló a leányfaluiéhoz. Keményre égetett, szemcsés, vagy homokkal soványított, szürke színű.

39 Ezekből a kisebb edényekből alakultak ki a IV század végére a nagyobb szájátmérőjű fazekak, melyek már simított felülettel is előfordulnak (Grünewald 1979: Taf. 82.). A leányfalui anyagra nem jellemző ez a peremkiképzés, csak néhány töredék van belőle. h) „Leányfalui fazéktípus": 36., 38—75. tip. 28—34. t. A műhely legjellemzőbb típusa. A bögre- és fazékformák 70%-a idetartozik. Ez egy lefelé szélesedő nyakú, vállban erősen kiugró, gömbölyű forma. Pereme különböző lehet. Leggyakoribb a fedő számára kiképzett perem (46—75. tip.), de lehet egyszerűen kihajló vagy vízszintes perem (38—45. tip.), ill. a 36. típusnál látható egyosztatú, profilált perem is. Méretük különböző, az egészen kis bögréktől kezdve a nagy fazekakig, mindenféle nagyságban előfordul (1. 29 és 31. t.). Egész készleteket gyártott belőle a műhely. A legnagyobb változatok szájátmérője 18—22 cm, magassága kb. ugyanennyi, a legkisebbeké 6,5—10 cm. A forma általában fületlen, a kisebb bögréknek van néha egyosztatú szalag- vagy hurkafüle. A 65. típusnak pedig csavart füle (42., 44., 56a., 65., 68. tip.). A korsók között is van egy hasonló formájú edény, melynek nyaka kicsit nyújtottabb. Ugyancsak egyfülű (18. t. 25.). A típuson belül egyedi változatot képvisel a „murgai" nyakkiképzésű, széles szájú fazékforma, melynek egyik példánya a mázas és bekarcolt díszítésű (63. tip.), a másik jól iszapolt, csillámos anyagból készült (16. t. 12.). Az ide sorolható edények valamennyien keményre égetettek, anyaguk jól iszapolt, csillámos, vagy szemcsés, csak néha nagyobb kavicsos. Ez utóbbiak többnyire lyukacsosra vagy hólyagosra égtek. A típus mázas, egy esetben besimított díszítéssel is előfordul (66. tip.). 12