Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 22. Szentendre, 1991)

Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból

A 12. típus inkább egy széles szájú fazékformához tartozik, 1. díszített és nagyobb változatát a „leányfalui fazék" 63. típusánál (32. t.). A leányfalui edények legközelebbi analógiáit Tokodon találjuk meg, ahol szintén a műhely egyik vezető formája. Ott is változatos peremkiképzéssel, nyúlánkabb és zömökebb formában gyártották (Lányi 1981: Abb. 3., Typ. III.). Díszítése is hasonló, bár míg Leányfalun csak az edények vállát és hasát díszíti a bekarcolt többszörös hullámvonal, addig Tokodon igen gyakori a peremen alkalmazott díszítés (Lányi 1981: Abb. 7/1—11.). A Dunakanyar IV. század végi kiserődjeiből és táboraiból csak egy-két ilyen típusú töredéket ismerünk, pl. Pilismarót, Dunabogdány, Budakalász. A típus legjellemzőbb változata a besimított díszítéssel készült „murgai" korsótípus. így a forma eredetét, elterjedését én is a besimított kerámiánál tárgyalom. b) Széles szájú, kihajló peremű korsó: 18. t. 23. A forma nem jellemző a leányfalui műhely anyagára. Szemcsés, keményre égetett darabból mindössze egy edény tartozik ide. A 23. számú túl kicsi töredék, a formát nem lehet biztosan megállapítani. С) В ö g r é k, fazekak : A bögre- és fazéktöredékeknek a 76%-a tartozik ide. Anyaguk főleg keményre égett, jól iszapolt, homokkal soványított (34%), de ezen a csoporton belül már sokkal több a szemcsés, érdes felületű (20%) vagy nagyobb kavicsos, lyukacsosra vagy hólyagosra égett (22%) töredék. A formát tekintve többféle edény van itt, melyekből egész készleteket gyártott a műhely. Ilyenek pl. a 6—10a. típusú bögrék, kihajló peremük alatt bekarcolt dupla hullámvonallal, vagy a 32—32a. típusú, ugyancsak bekarcolt (szabálytalan) hullámvonallal díszített bögrék. A műhely legjellemzőbb, bögre-, fazékformában egyaránt előforduló típusa egy lefelé szélesedő nyakú, vállban megtörő, gömbölyű hasú edény („leányfalui típus"). Pereme különböző lehet, hasát többnyire bordaszerű korongolásnyomok díszítik (36—75. tip.). a) 6—12. típus: 22—23. t. Ezeknek a kihajló peremeknek a többsége bögréhez tartozik. A forma gömbölyűbb változatát képviseli a 6. típus, a 9—10a. pedig egy inkább vállban szélesedő forma. Díszítése valamennyinek egyforma, perem alatt bekarcolt, szabályos, dupla hullámvonal. Hasonló peremmel és díszítéssel fazekak is készültek (6c, 8., 12. tip.). A 12. típusnál a hullámvonalakat beszurkált pontsorok választják el. Anyaguk kavicsos, keményre és hólyagosra égett, csak néha apró szemcsés (10a.) vagy jól iszapolt, csillámos (11. egyik töredéke). Színük főleg vörösesbarna, barna, néha szürke. A forma díszítés nélkül, vagy bekarcolt hullámvonalköteggel díszítve máshol is gyakori a pannóniai késő római kerámiában. Pl.: Intercisa, Dunabogdány, Keszthely-Fenékpuszta, Tinje.

37 Simított felülettel főleg temetőkből ismerjük. PL: Pécs, Intercisa (Ottományi 1981: 57, X/9.). Ez a bögretípus, főleg a díszítése és anyaga miatt, a leányfalui műhely sajátos terméke. Egész készleteket gyártott belőle (23. t.). b) 5. típusú bögre: 23. t. Egyedi forma. Keményre égetett, apró kavicsos, szemcsés anyagból készült. Rontott, pereme deformált. Egy hasonló edényformát a tokodi temetőből ismerünk (Lányi 1972: Abb. 4/26., 22—23. sír.). c) Fazekak: 13-15., 17-19., 28. tip.: 24—25-26. t. Valamennyi egy kihajló peremű, vállban szélesedő fazékformához tartozik. Túl kicsi peremtöredékek ahhoz, hogy a teljes formát meg lehessen állapítani. Kemélyre égetettek, anyaguk jól iszapolt, 11