Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
alatt. A felső rész — melyen egy ostort fogó és egy kalapácsszerű eszközt tartó férfi mellett bennszülött viseletű nő látható — Székesfehérvárról származik. 100 A kő az I. századra keltezhető — az alsó 101 és a felső rész is. 102 Fitz Jenő szerint a két töredék összetartozik és nem Aquincumból, hanem Gorsiumból kerülhettek részei a középkorban Székesfehérvárra, Ш. Szabadbattyánba. 103 Az i. sz. II. sz. 2. harmadában Gorsiumban működő, terra sigillata utánzatokat gyártó műhelyben készítettek pecsételt edényeket — a műhely kapcsolatban lehetett Resatus és körének fazekasságával és az aquincumi gázgyári fazekasteleppel. 104 A tác-margittelepi feltárások leletanyagának ismertetése során Kocztur Éva a pecsételt edényekről való ismereteinket négy pontban foglalja össze: 1. Elterjedési területe Dél-, Kelet- és Nyugat-Pannónia és Dacia. Kialakulása Dél-Pannoniában mehetett végbe, innen terjedt észak és kelet felé. 2. A nyugat- és kelet-pannoniai csoport mintakincse, formái eltérőek. 3. A stílus virágkora a II. sz. közepe — a táci leletek nagy része Lezoux-ban i. sz. 150—190 közt készült terra sigillatákkal került elő. 4.АШ. század elején egyszerűsödik a motívumkincs, majd az egyre keletebbre húzódó sigülatagyártás kiszorítja a piacról a pecsételt árat. 105 Véleménye szerint a pecsételt kerámia gyártási központja délnyugatról kelet és délkelet felé vándorolt — az I. században Poetovio—Emona, ül. Bécs—Győr központtal, az I. sz. végén— П. sz. elején Aquincum, ül. a II. sz. folyamán Fejér megye, a III. sz. elején Maroskeresztúr. A sigülatakereskedelem bővülésének irányával megegyezik ez az útvonal. A pecsételt edények szerepe nem az import-edények kiszorítása, hanem inkább a kevés import pótlása volt. Azt a feltevést, hogy a pecsételt áru a szegényebb lakosság számára az importárat pótolta, cáfolja, hogy a táci telepen háromszor annyi sigülatatöredék került elő, mint pecsételt darab. 106 1972-ben Budapesten, a XI. ker., Kende u. 8—10. sz. alatt végzett leletmentés során kora császárkori fazekasműhely kemencéit tárták fel. E kemencékben készültek pecsételt edények is —jellegzetes díszük a szárnyas, koszorút tartó Victoria és egy madáralak a szokásos növényi ornamensek mellett. 107 A pannóniai pecsételt edények nyugati csoportjával foglalkozott Gabler Dénes a vindobonai darabok ismertetése során — a lelőhely darabjainak egy részét az i. sz. I. sz. végére, más részét a III. századra datálja. A Kelet-Pannoniában ismert Resatus mellett egy Vindobonából előkerült névbélyeget, M'ER fazekas szignóját említi. 108 Több publikáció jelent meg Zalalövő (Salla) nyugatpannoniai típusú pecsételt kerámiájáról is. 109 A modern sigülatakutatás a pannóniai fazekasság egyik jellegzetes csoportjának tartja a pecsételt edényeket, melyeken a sigülataformák és díszítőelemek hatása nyomon követhető. 110 (A pecsételt edények kutatásának legutóbbi rövid összefoglalása 1980-ig dolgozza fel a tárgyhoz tartozó szakirodalmat. 111 ) II. A pecsételt edények csoportjai A pannóniai pecsételt edények nem képeznek egységes csoportot, az anyagot dél-pannoniai, kelet- és nyugat-pannoniai csoportra oszthatjuk 112 (2. kép) és talán a tartomány belsejében, Gorsiumban és környékén is számolhatunk egy külön csoporttal. 113 A tartományon kívül Moesiában és Daciában is folyt pecsételt gyártás. (Mivel a pannóniai csoportokról már több cikkben tettünk említést, így itt csak a szomszédos tartományok leletanyagát tekintjük át. 114 ) 374
