Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés
NORICUM Kelet-Noricum és Nyugat-Pannónia pecsételt leletanyaga szervesen összetartozik (pl. Spodnja Nova vas, 115 Wurzeshofen 116 ), egymástól nem választható el, így a noricumi anyagot nem szükséges külön jellemeznünk. A másik két noricumi lelőhely: Enns (Lorch, Lauriacum) 117 és Lahn bei Hallstatt U8 leletei valószínűleg kelet-pannoniai importból származnak. (3. a. kép.) MOESIA A Dél-Pannoniával szomszédos Moesia Superiorban Singidunumban tudunk pecsételteket gyártó műhelyről, mely a III. században működött. 119 A korábbi leletanyag a dél-pannoniai műhelyek gyártmányaival rokon. DACIA A dáciai pecsételt edények eredetét a kutatás részben Pannoniára vezeti vissza. Nagy L. szerint egyik lehetőség az, „hogy a Dráva—Száva közéről került át Daciába a foglalás utáni első évtizedekben és a Maroskeresztúron feltárt fazekastelep emlékanyaga bizonyítja legszebben ezen díszítési mód elterjedését". 120 Egy másik helyen Resatus működésével és áruival kapcsolatban jegyzi meg: ,,A legdélibb határ itt Szeged környéke, s ezen a területen keresztül jut el majd később Daciába, s talán ez utóbbi közvetítésével a magyar Felvidékre... " 121 A hagyatékában talált cédula szerint a Marosvécs és Maroskeresztúr környéki, kelta viseletet ábrázoló kőemlékek és a pecsételt anyag alapján feltételezte, hogy ezek esetleg Traianus uralkodása alatt Pannóniából Daciába költözött kelta népcsoporthoz köthetők. 122 A mintakincs kialakulásában szerepet játszottak a helyi hagyományok 123 és a fekete-tengeri és földközi-tengeri hellenisztikus pecsételt edények motívumai. 124 A dáciai pecsételt leletanyagot a kutatás általában a II—III. századra keltezi, de előfordul az V—VI. századra való datálás is. 125 A tartományból több lelőhelyről ismerünk pecsételt kerámiát (3. b. kép), 1941-ben Nagy L. és B. Bónis Éva tanulmányútja során Zilahon (volt Astra-gyűjtemény), Szamosújváron az Örmény Múzeumban, Désen a Városi Gyűjteményben és Kolozsváron az Erdélyi Múzeumban gyűjtött pecsételt töredékeket az alábbi lelőhelyekről: Alsó Ilosva (ma: sat Ilisua) és Csicsókeresztúr (ma: sat Cristes,tii Ciceului), Alsó Kosály (ma: comuna Cas,eu), Csákigorbó (ma: comuna Girbou), Felsőzsuk (ma: sat Jucu de Sus), Kolozsvár-Kistarcsa (ma: Cluj, NAPOCA), Kolozsvár és Apahida közt Filléres járás nevű határrész, Kolozsvár-Knauer-féle ház, Maroskeresztúr (ma: com. suburb. Cristes,ti) és Mojgrád (POROLISSUM). 126 A dáciai lelőhelyek közül néhányat publikáltak is, pl. a LechinÇa-de-Muresben (Lekence) talált darabokat, melyeken rozetták, illetve álló levelek sora látható. w A Csákigorbón, br. Jósika Samu kastélyának kertjében feltárt római épület leletei közt is volt pecsételt töredék, melyen tojásszemek alatt álló levelek sorakoztak. 128 Apulumból (Gyulafehérvár, Alba Iulia) szintén ismert pecsételt levelek, rozetták és tojásszemek sorával díszített töredék. m Kolozsvár-Kistarcsáról, mely Kolozsvár és Apahida közt fekszik, a század elején feltárt római villából ismertek pecsételt darabok, 130 melyek „Septimius Geta, Elagabalus, Julia Maesa, Julia Mamaea" érmei 131 alapján a III. sz. első felére keltezhetők. A lelőhely pecsételt anyaga szürke színű, jellegzetes szögletes profilú, levelekkel, rozettákkal és geometrikus idomokkal díszített tálakból áll. 375
