Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés

létük graphitszürkére van simítva s a legtöbbször bemélyített díszítményeket mutat. Az edény nyílásával párhuzamosan futó pontsorokat háromszögű vésővel nyomkodták be, ugyanennek segítségével készítették a koszorúkat s az ezeket körülzáró guirlandokat. A többi növénymotívumokat, aminők a szívalakú s más szélesebb levélformák, továbbá egyes stilizált fácskák, nyilván mintákkal állították elő. Figuralis ékítményeknek semmi nyoma. Egyike a legérdekesebb daraboknak a IV. 1. ábra alatt bemutatott töredék. A díszítmények mélyedéseiben még ott látjuk a kréta nyomait, amelyekkel ki voltak töltve. Aligha nem az őskori krétabetétes díszítmények reminiszcentiája. Más két töredék meg azért figyelemre méltó, mert a fazekas bélyegét találjuk a fenékbe nyomva: ... (Res)atus feci(t).. ."

8 Kuzsinszky írta le először, hogy a pecsételt edényeknek csak egy része szürke, másik része sárga vagy vörös színű: „Ugyancsak a helyi készítményű edények csoportjához sorozhatjuk a halvány sárgára égetett edénytöredékeket. Egyedül gyarló vöröses mázuk különbözteti meg, a díszítmények jellege és technikája azonban ugyanaz. Sőt az egyik darabon a fazekas bélyege is megegyezik: RES ТУ Resatu[s fecit]."

9 Hampel József 1890-ben, a papföldi közfürdő leleteit ismertető cikkében így ír: „A helyi, provinciális agyagművesség szempontjából érdekesebbek azok a szürke anyagú durvább anyagedények, melyeket Resatus gyártott; bélyegét és gyári jegyét (П. 5.) óbudai leletekben többször is leltük már. Legtöbbször koszorúkkal, füzérekkel, levelekkel ékíti áruit (П. 7., 8.). Néha figurális motívumokkal is, mint egy, a mikor íjászokat térdeplő helyzetben sorbarak egymás mellé (II. 6.), de ekkor is, mint legtöbb készítményén, mélyítve ábrázolja e tárgyakat, nyilván domború mintái voltak, melyeket munkásai a még puha agyagedénybe belenyomtak, a mit könnyen és szaporán végezhettek."

10 Két évvel később megjelent tanulmányában már az eraviscus népesség emlékei közt ismerteti edényeinket: „Egész biztosan csak azokat a szürke agyagú gyártmányokat vindikálhatjuk a barbároknak, melyeknél vagy a készítő celta neve és sajátszerű ízlése vagy más, nem római jelzések engednek helyi eredetre következtetni. A belföldi gyárosok közül legjobban RESATVS-nak ismerjük nevét és készítményeit. Aquincumban és környékén többször akadtunk jegyére tálczaaljakon és egyéb töredékeken, melyek mindig szürkés, gondosan iszapolt agyagból készültek és néha laposan belenyomott növényvagy egyéb ékítményekkel díszítvék."

11 A Ressatus nevet Csíkvárról és Budáról, a Resatust Óbudáról említi a kelta nevek közt.

12 A század végén már elég sok közlés jelent meg a pecsételt edényekről, melyekben a tudós szerzők egyre újabb adatokkal szaporították a pannóniai edényekre vonatkozó ismereteket. De olyan leírások is napvilágot láttak, melyek alapján azt sem lehet egyértelműen eldönteni, hogy biztosan pannóniai edényekről van-e szó, pl.: „Vannak ezekhez teljesen hasonló (t.i. a terra sigillatákhoz — M. É.) edénytöredékek, fekete színben, melyek a perem körül futó ornamentikus díszítést mutatnak."

13 E leírás alapján másodlagos égéstől megfeketedett terra sigillatára is gondolhatunk! Századunk elején már a külföldi szakirodalomban is említik edényeinket: 1904-ben Déchelette, a terra sigillatákat ismertető műve végén már pár sorban összefoglalja a kutatás akkori állását és képen is bemutat egy pátkai és egy aquincumi lelőhelyű töredéket. Véleménye szerint, melyet Vassits adataira épít, a Moesia Superiorban, Viminatiumban előkerült darabok eredete a Balkán-félszigetre és KisÁzsiára vezethető vissza, ahonnan kelta közvetítéssel terjedtek el.

14 Szintén ebben az évben jelenik meg Németh József publikációja a szilasbalhási „kunhalmokból" előkerült leletekről, melyek közt domború díszes és pecsételéssel díszített pannóniai edények is voltak.

15 1906-ban Rhé Gyula a Pogánytelken folytatott ásatás ismertetése során Resatus névbélyeges töredék előkerüléséről számol be.

16 1907-ben megjelent cikkében, mely a „Győr-belváros" területén előkerült római régiségeket ismerteti, Börzsönyi Arnold a következőket írja: „A leletek között természetesen legtöbb a törött edényféle; vannak közöttük bizonyosan helybeli vidéki (Reseratus-féle) (sic!) és külföldi gyártmányok. .. "

17 Itt a „Reseratus-féle" meghatározás elírás vagy sajtóhiba lehet Resatus helyett, hiszen 366