Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés

,,Reseratus"-t egyéb forrásokból nem ismerünk.

18 A másik probléma az, hogy e megfogalmazásból nern derül ki egyértelműen, hogy a ,,Reseratus-féle" edény megjelölés alatt a szerző névbélyeggel ellátott vagy csak pecsételéssel díszített edényeket értett-e. (Sajnos, e félreérthető fogalmazás gyakran előfordul napjainkban is.) Az 1900-as évek elején jelennek meg az első híradások a vindobonai

19 és a carmmtumi

20 ásatások során előkerült pecsételt töredékekről. 1920-ban Kuzsinszky Bálint egy pogánytelki műhely feltalálásáról tudósít: ,,.. .napfényre került két kis köralakú és két nagyobb négyszögű égetőkemence. ... A kis kerek kemencék természetesen csak edények égetésére szolgáltak... " E kemencék mellől gyűjtött pecsételt díszű töredéket: ,,szürke színű tál darabja és olyan benyomott díszítést mutat, mely a mi ún. pannóniai edényárunkon szokott előfordulni".

21 Az 1920-as években a külföldi kutatók is írtak a pecsételt edények eredetéről, datálásáról. Véleményük szerint ez az edénycsoport a Dunavidéki keltákhoz köthető.

22 Nagy Lajos 1928-as cikkében a pannóniai edények pecsételéssel díszített csoportja mellett a velük párhuzamosan jelentkező, domború, reliefdíszes csoportjára hívja fel a figyelmet egy szilasbalhási és egy aquincumi lelőhelyű töredék kapcsán: ,,A pannóniai benyomott díszű terra sigillatákat előállító fazekasgyárak feldolgozásához végzett anyagösszehordő munkálataim közben a M. Nemzeti Múzeum gazdag anyaga között két oly darabot találtam, melyek a Közép-Duna menti példányok általános díszítésétől és technikájától eltérő sajátságaik miatt egy különálló műhely vagy legalábbis önállóan dolgozó helyi fazekasmester létezését tételezi fel."

23 Nagy Lajos a kutatás addigi eredményeit is összefoglalta: ,,A pannóniai helybeli edények elnevezés már R Ó M E R (Compterendu, П. I. p. 148.) és H A M P E L (Bud. Rég. IV. 72. o.) írásai nyomán elterjedt a magyar régészeti irodalomban. Resatus nevéhez és gyárához fűzték a fekete vagy szürke anyagú s feketére színezett benyomott díszű edényeket. "

24 A fenti tanulmány az első szakirodalmunkban, mely a pannóniai edények gyártását nemcsak Resatushoz köti, hanem egyéb műhelyeket vagy mestereket is feltételez: „Pannónia területén Resatus mellett több mester és műhely tevékenykedett. Az anyag szétválasztása azonban nem könnyű, mert ezideig Pannóniából nem került elő egy ilyen helyi gyárnak sem a berendezése. Itt elsősorban a formatálakra és az azokkal együtt előkerülni szokott bélyegzőkre gondolunk."

25 A pecsételt kerámia nyugaton nem ismert Nagy Lajos véleménye szerint: „Elterjedésük területe a Közép-Duna mentén Szerbia, Dráva—Száva köze, Dácia, de elsősorban Pannónia keleti részére szorítkozik. "

26 A szerző először kísérli meg a leletanyagot csoportonként szétválasztani és időrendi helyzetét megállapítani az edényformák, az anyag, a díszítési stílus és a minták fejlődése, illetve elkorcsosulása alapján: „így sikerült az 1926. és 1927. évi aquincumi ásatásaim alkalmával az Arany-hegyi patak mentén elterült korai temető sírmellékleteiként előforduló szürke anyagú, feketére színezett, benyomott díszű terra sigillaták egy csoportjának korát megállapítani, s egy Traianus és Hadrianus korában működő gyárnak a létezését kimutatni, melynek Aquincumban kellett dolgoznia. — Ez a gyár összefüggésbe hozható volt más gyárakkal vagy mesterekkel is; kitűnt, hogy nem ez a gyár volt a legkoraibb Pannoniában. A szürke anyagból készített és benyomott díszítéssel ékes edények divata már a kelta uralom korából ismeretes Pannónia területéről. A bennszülöttek a római uralom alatt is tovább gyártották készítményeiket, s jellemző a tálak és tányérok fenekén a hellenisztikus divat nyomán, valószínűleg Kis-Ázsiára visszamenő benyomott levéldíszítés elterjedése. (Benn, Römische Keramik S. 169. ff.) A római uralommal járó változás, az idegenből, nyugatról jövő behozatal a helybeli edények formájára nagy hatással volt s elsősorban a legkorábban ide érkező sigillaták lehettek hatással a helyi termelés részbeni átalakulására. "

27 A helyi mesterek a nyugatról jövő terra sigillatával akartak versenyképes árukat előállítani: „Ennek első jele volt, hogy a díszítést is a rendes benyomással dolgozó eljárás helyett újszerűen, domborúan"

28 jelenítették meg edényeinken. E két — szilasbalhási és aquincumi — darabról kimutatta Nagy Lajos, hogy terra sigillata előképek alapján 367