Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Vörös István: Temetési étel- és állatáldozat leletei Solymár kora császárkori temetőjében

3. sz. tál szélén: ,,kisemlős koponya" (5. sz. „sírmelléklet"). 148. sz. sír felnőtt férfi. 1. sz. csészében, a fej mellett: juh humerus sin. dist. trochlea db, radius sin. prox. db, ulna prox. fr. Aduitus. Testrégió: bal oldali felkar (lapockarész). Az elhunyt mellett: sertés humerus dext. diaph. (epiphysisek nem csontosodtak el, infantilis, 10—12 hónapos). Testrégió: jobb oldali lapocka. 149. sz. sír felnőtt nő Az elhunyt bal vállánál, részben egy kőlappal (9. sz.) lefedve: sertés femur sin. diaph., tibia sin. diaph. (az epiphysisek nem csontosodtak el), astragalus sin., calcaneus sin. (tuber calcanei nem csontosodott el), 3 tarsale. Az összetartozó maradvány juvenilis-subadult, 2—2,5 éves. Testrégió: bal oldali comb. 1.3. Lósír A solymári temető földgyaluval elpusztított Ny-i (C felület) részén egy lócsontváz maradványait sikerült megmenteni (1. kép). A lósír a temető sírjainál mélyebbre volt ásva. Ennek köszönhető, hogy a csontváz mélyen fekvő részei megmaradtak (2. kép). A lósír formája és mérete nem volt rekonstruálható. A ló fejjel K-nek, a bal oldalán feküdt. Az összefüggő nyakcsigolyák (III—VII.) és a hátcsigolyák (I—VIII/IX) a hozzájuk kapcsolódó bordákkal együtt elsődleges helyen feküdtek. A ló mellső lábai a szügyhöz felhúzva „zsugorított" helyzetben feküdtek. A nyakcsigolyák helyzetéből megállapítható, hogy a fej a testhez képest magasabban, a törzs felé visszahajtva volt elhelyezve. A lócsontváz hátulsó részéből megmaradt és begyűjtött összeroppant sacrum és a két pelvis töredék (2. kép 1.) az eredeti helyüktől ca. 1 m-rel É-ra — a földgyalu okozta bolygatás következtében — másodlagos helyen került elő. A lókoponya a hozzákapcsolódó két nyakcsigolyával (atlas + epistropheus), valamint a két hátulsó láb megsemmisült. Fölszedésükkor ezeknek csak csontmorzsáját és porrá zúzott maradványait lehetett konstatálni. A ló megmaradt postcraniális csontvázrészein lószerszámveretek nyomai nem találhatók. 2. Eteláldozat A temetési szertartással kapcsolatban leölt állatok függetlenül attól, hogy azokat feláldozták, a halott elégetésekor helyezték a máglyára; vagy azokból a halotti tor ételei, az elhunytnak földbe helyezésekor adott temetési ételáldozat (ételadomány) készült — véleményem szerint — áldozati állatoknak tekinthetők. 2.1 Ételadomány elhelyezése A hamvasztásos rítusú temetésen az ételadományt edényekbe rakták. Tíz sír közül: 3 sírban fedővel letakart tálba (5/1—3., 24., 91.), 3 sírban tálba (83., 97., 117/2.), 1 sírban egymásra borított két tálba (117/1.), 3 sírban a hamvakat tartalmazó urnába (28., 37., 93.), 1 sírban közelebbről meg nem határozott „edénybe" (14.). 351